Azt hittem, múló mérföldkő csak a csend,
s amíg az árnyak éhe vágy alá rogy,
rövidebb lesz, tűnő a várakozás
szerelme – távolodó utad járod…
Vártam, hogy szárad majd lélekdagonyám,
s te bátorodva jössz felém mezítlen,
nem féltve többé bőröd drága-topán
fehérjét – sötét hintód meg-megbillen…
Bár tudnom kén', hogy drágán porlik a kő,
a kín, öreg kezem ökölbe fárad,
és alabástrom tested is szememtől
takarod – nézem, ahogy tejköd árad…
11 hozzászólás
Szia Mákvirág!
Mindig időmértéket keresve/szomjazva közelítek verseidhez. Talán itt is felfedeztem bizonyos mértékben.
Hogy csak ennyire, az valószínűleg az én fogyatékosságom.
Annyit látok, hogy az első sorok spondeusok vonulása az utolsó anapesztusig, amelyet a második sorok jambikus ritmusa követ. Innen azonban már elvesztettem a fonalat, ha egyáltalán van tovább.
A vastagon szedett gondolatok bizonyára jelentenek valami mondanivalót. A tartalomból valamiféle tartózkodó magatartást vélek felfedezni a megszólított részéről.
Üdv.: dodesz
Szervusz Dodesz!
Nem tartok örökösen időmértéket és ebben a versben különösen fontos szerepet adtam nekik.
Minden versszak első két sora azonos rend szerint íródott, majd a második két sor elveszti azt és rendezetlenül folyik ritmikailag, azonban továbbra is meghatározzák más kötöttségek, mint pld. soráthajlás és a rím, ami a szabályosból a szabálytalanba tart.
A kiemelt sorok természetesen erős jelentéssel bírnak, nem véletlen kiemelésük és igen tartozkodást fejeznek ki, vagy inkább közönyt, vagy dölyföt.
De nem magyaráznék el mindent, hiszen akkor mit képzelnek bele a többiek?! 🙂
Köszönöm, hogy leírtad amit gondoltál.
Mindig örülök, ha van vélemény, mert akkor gondolkodásra késztetett!
Minden jót!
Mákvirág
No, akkor nem véletlenül nem tudtam kibogozni további időmértéket! 🙂
Üdv.: dodesz
Így van!
De azért már az is valami, hogy tudsz bogozni és figyelsz is rá. Én ennek nagyon örülök! 🙂
Enélkül, ha nem is nehezebben érthető, de talán teljesebb képet nyújt, ha az ember ezt is ki tudja bogozni és rájön a logikájára. Költői eszközökkel halmoztam el, mert a kettősség érzékletesebb általa.
Persze nem kell mindent tudónak lenni ahhoz, hogy érzelmeket generáljon olvasáskor.
Mákvirág
Szia Attila!
Vegyes gondolatokat kelt bennem a versed. A végtelen személyessége miatt több benne az olyan gondolat, amit te és akihez szólhat nyilvánvalóan jobban megértetek, mint maga az olvasó. Az alany leírása gyönyörűen zajlik és világos is a kép. A köztesek viszont főleg az első versszakban kicsit (számomra) túl cizellált. A második versszak ragyogó. Teljes a kép. Tele érzelemmel és a vágyakozással, a reménykedés abszolút átjárja, s egyben segédlet a harmadik versszakhoz. Ahol már reményvesztéssel párosuló félelem, vagy inkább a türelmetlenség szavai csendülnek. A "Már tudnom kén' " én itt elhagynám az aposztrófot. Nekem ez a megoldás nagyon művinek tűnik. Nem vagyok híve a kiemeléseknek. Azok nélkül is meg kell hogy álljanak a versbéli gondolatok, de ennyi azt hiszem belefér a költői szabadság fogalmába.
Szervusz Zoli!
Azért nem akartam szakmázni, mert a vers értékeit elhomályosítja valamelyest, de azt is gondolom, hogy az olvasó szent. Tehát ha szakma felől közelít, akkor úgy illik válaszolnom is.
Szeretem, hogy szétbontod mondanivalóra és versszakokra a verset.
Az első versszaknál még talán túlzónak tűnnek a dolgok, vagy cizelláltnak,de ez is csak a túlcsorduló érzelmi sík erősítése, ami ugye csak az egyik oldalon valós a másik oldali érdektelenség a kiemelt részekben uralkodó kimértséggel asszinkronban megjelenítve egy bevezetésnek tekinthető, ahol még minden csak érzet szerű és nem áll össze, csak a 3. versszak után.
A "kén'", mint apró stikli. Nos, mivel nem igazán találtam hivatkozást ilyen megoldásra, így maradtam a magyartól némileg idegen, de azért használatos betűelhagyási megoldásnál.
(A vélemény minden kívülálló esetében szubjektív. Emellett tévedni emberi dolog, ám aki azt mondja tévedsz szintén ember, s véleményedet tekintve kívülálló.)
Köszönöm!
Mákvirág
A véleményem szubjektív, amely a tévedés lehetőségét is magába hordozza. Mindezekkel a meglátásaimmal együtt ki merem jelenteni, hogy mint ahogyan az igaz is a verseidre, ez is nagyszerű írás. 🙂
Üdv
Zoli
Szia Attila!
Alkalmatlanságom okán meg sem próbáltam szakmázni. Tudom, hogy úgy rakod fel a verseidet, hogy az már alaposan átnézted és megszerkesztetted a verstannak megfelelően.
Én – de már többször leírtam -, a rám való hatást keresem egy versben. Az emócióim befolyásolják a véleményemet. Kis túlzással, inkább vagyok esztéta, mint matematikus. :))
Értettem a "kén" ilyen megjelenítését, csak azért jegyeztem meg, mert az én belső hallásom odaengedte az "e" betűt.
Örülök, hogy a tévedés ügyében egyetértünk. :))
Szervusz!
Szakmázni…elfelejtettem idézőjelbe tenni, de már mindegy is.
Egy versírás, bár lehet nagyon magas szinten űzni technikailag, mit sem ér gondolatok nélkül.
Olvastam én már brutális technikai kavalkádban megírt olyan bődületesen rosszat, hogy sírni tudtam volna és nem az jött le, hogy mekkora alkotás.
Szóval szerintem minden olvasó tud "szakmázni", főleg, ha jó maga is ír.
Teljesen mindegy verset, vagy prózát.
A hatás-ellenhatás törvénye itt is igaz, mint ahogyan a fizikában is…egy két kivétellel, de az határtudomány. 🙂
Mákvirág
Szia Attila!
Ezeknek a mondataidnak nagyon örülök. Ugyan amikor szakmázni kell, sokkal egyszerűbb azzal takarózni – leplezve a tudás hiányát -, hogy a tartalom a lényeg és egyéb blablákkal érvelni. Teszem néha én is, de többnyire abból az aspektusból vizsgálom a dolgot, mint amit az előző hsz.-ben kifejtesz. Én például nagyon nem szeretem a szavak megerőszakolását,azzal együtt, hogy találkoztam már nagyon jó szókreációkkal is. De a nyakatekert blikkfangos szógyurmák kiakasztanak. Az írásokban mindig az értelmet keresem. Itt is találkozik a véleményünk, mert ahogy írod, nem minden a bravúros technika. Sok olyan vers van itt az oldalon is, hogy maga az egyszerűsége valamint az intelligenciája olyan jó arányban keveredik, hogy ettől zseniális a vers. Netelkánál látok ilyen parádékat, de ez csak egy példa. Keresek még és megírom, ha nem terhel a dolog. :))
Zoli
Írd csak, írd csak! 🙂
Várom!
Mákvirág