Péter-Pál estéjén
***
Ültünk a tornácon édes anyám és én.
Merengve távoli mezőink vetésén.
A rozs már fehérlett, a búza sárgállott
Péter-Pál estéje szelíden ránk szállott.
***
És szólt édes anyám az alkonyi csöndbe:
– Ím, eltűnik lassan tavasz minden zöldje,
Megérik a kalász, a fejét lehajtja,
Kasza suhintását szinte megóhajtja…
***
Felelni akartam, nem jött szó a számra,
Csak néztem, csak néztem az édes anyámra.
Fekete hajában a sok fehér szálra –
Harmat a virágra… könny hullt az orcámra…
***
Lampérth Géza 1873 – 1934
***
***
Am Abend von Peter-Paul
***
Auf der Veranda saß Mutter und ich selber.
Sichtlich versonnen über die fernen Felder.
Der Roggen war gebleicht und der Weizen vergilbt,
Peter-Pauls Abend senkte, langsam mit Mondlicht.
***
Mutter sagte dann, in die Dämmerung Stille:
– als würde das Grüne des Frühlings, entrinne,
die Ähren sind gereift und die Köpfe gebeugt,
als wünschten das Schwippen der Sense, überzeugt.
**
Ich wollte antworten, aber ich fand kein Wort,
nur habe an Mutter geschaut, ‘d saß wortlos dort.
Im schwarzen Haaren, so viele weiße Strähne
tau auf den Blumen, an mein Gesicht, nur Tränen.
**
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Szorgalmasan olvasom a többnyire kevésbé ismert költőktől
elénk tárt verseket. Mindegyikben van tartalmi és formai érték.
Fordításaid pontosak – már amennyire én meg tudom ítélni.
Köszönet mindezért.
Napvilágos szeretettel üdvözöl
Attila
Kedves Attila, tudod, hogy sokat adok a szavaidra, valamilyen úton a szenvedélyemé lett, a kevésbé ismert magyar költők, még jobban kevésbé ismert versei, úgy mint az ismert költőnek is ai "ismeretlen" verseik. Pontosan ma reggel néztem meg, valamikor sokka több német verset fordítottam magyarra, mint magyart németre. Ma fordítva van eddig 741 magyar verset fordítottam németre, és "csak" 525 németről magyarra. Indirekt ezt Dávidnak köszönhetem meg…üdv Tóni…