Leszállt az éjszaka fekete szárnyon,
Kigyúltak a csillagok.
Halovány sötétség ül a szobámon,
Olyan egyedül vagyok.
Nézek a távolba a sötét éjben,
Az utca csöndes, kihalt.
Éjjeli szellő hoz félve, szerényen
egy kedves, halk kicsi dalt.
Eszembe jutnak az elmúlt szép évek,
az elszállt melódiák.
Feltűnik a múlt fátyolos-mélyéből
egy kedves kamasz diák.
Ő volt az első, kit szívembe zártam,
Ő volt az élet nekem.
Csak hozzá fűződik minden szép vágyam,
s az első nagy szerelem.
Leszállt az éjszaka fekete szárnyon,
Kigyúltak a csillagok.
Merengve és csendben ülök…Őt várom.
Olyan egyedül vagyok.
12 hozzászólás
az első három versszak tetszik
Köszönöm, hogy “erre jártál”, és köszönöm a véleményedet is.
Kedves Zsike nekem az egész tetszik, úgy ahogy van.Nagyon szépen írsz, gratulálok.
Szép visszaemlékezés.
Kedves Györgyi!
Az egyik legcsodálatosabb érzés évek…évtizedek múlva is
széppé teszik a pillanatot, amikor visszaemlékezünk rá.
Nagyon-nagyon szép vers, gratulálok!:)
Köszönök szépen sleepwell.
Nagyon szép emlékezés 🙂
Kedves vagy Boer, köszönöm szépen.
szép, szomorú vers, jól átadja a magány, merengés hangulatát
– ez nem a vershez tartozik szorosan, de nekem a hozzáfűzött képek annyira eltudják venni a kedvemet…ha olvasunk egy verset úgy is megjelenik előttünk egy kép, jobb esetben. szerintem ide sem ez a kép illik, a sok csillogó-villogó színesen vakító csillag…sok.-
Nola
Köszönöm a kommentedet kedves Nola.
Örülök nagyon, hogy olvastál.
Kedves Zsike!
Nagyon szép verset írtál, régi diákévek feledhetetlen hangulatát idézi. Köszönöm az élményt:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Köszönöm szépen a hozzászólásodat.
45 éve írtam, ma már csak szép emlék, de amint Te is
írod…feledhetetlen.
Öröm számomra, hogy olvastál.