szemünkben
szemünkben fénylett a Hold
kegyetlen
kegyetlen éjszaka volt
láttalak a lombok
között átszűrődő
fényben
nem találtam miképpen
állsz meg előttem
reám nézel sóhajod messze szálló
pacsirta képében
elhagyja lelkem
éjszaka volt
szemünkben
szemünkben fénylett a Hold
kegyetlen
kegyetlen éjszaka volt
megálltál az ágyam mellett
altatódalt énekeltek
mind a csillagok
fényük rég nem ragyog
elvesztek valahol régen
nem láttam csak képen
szemed bársonyát
csillagok mosolyát
éjszaka volt
szemünkben
szemünkben fénylett a Hold
kegyetlen
kegyetlen éjszaka volt
átkaroló sötét árny
csókkal ölelő
vad harccal köszöntő báj
szabadság elmúlás
öröm pusztulás
tovatűnő látomás
eltávozó Messiás
éjszaka volt
lelkünkben
lelkünkben fénylett a Hold
kegyetlen
felejtő éjszaka volt
9 hozzászólás
Tudnám, nekem mi közöm van mindehhez…
Már semmi…Semmi…sőt, soha nem is volt semmi…
?
Komolyan, odaadnám a fele királyságom, meg a lányom kezét, ha értenélek.
sztem kifejtettem a levelemben…:)
gyönyörú vers:)
Jé, csak most látom… Boldog szülinapot 🙂
Köszike
Szia
Nos a versed tetszik, de most lehet megharagszol rám:(Nekem az Omega Lénája jutott eszembe.A fene egye, még a zenét is hallottam.Szóval klassz!
Üdv:Nagy Krisztina
Hmmm, érdekes. Nyugi, nem haragudtam meg. Köszi a kommentet.