Ma reggel sírtak a fák,
rám hullott a könnyük,
az arcomon folyt tovább,
éreztük egymás bánatát.
Ködfátyol ingét az ősz
a tájra terítette,
szürke, szomorú, rideg
lett a világ tőle.
Ne búsuljatok, óh ti fák!
Nem olyan rossz a világ!
Álmodjatok szépeket, hisz
hamarosan újra jő a kikelet.
4 hozzászólás
Szia hundido! 🙂
Sajnos most is sírnak. 🙁 Épp az imént láttam a teraszról, hogy könnyet szitál az ég is.
Nagyon tetszik a versed, pláne, hogy a végére hagytál menekülő útvonalat. 🙂
Azon gondolkodtam, hogy a szótagszámok variálásával még nagyobb hatást tudnál elérni. A cím nagyon tetszett, az első versszak nálam mindent vitt a kép, a kölcsön- és összhatás miatt.
Holnapra (az mindjárt ma lesz) szépeket kívánok, könnytelenül! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszi, hogy elolvastad, és hogy volt ami tetszett benne. Az ősz szomorúsága sokszor magával sodor, és amikor a fák könnye rám cseppent, éreztem a bánatukat, és ahogy az arcomon csorgott tovább…szóval ez adta az ihletet. Most "nemszeretem" ősz van. Akkor jó, ha süt a nap és gyönyörű színeket mutat magából…üdv hundido
Kedves Katalin!
Nagyon szeretek ilyen verseket olvasni, ahol nem csak szomorúság, hanem végül a jóremény győz. Hiszen első sorodban még sírnak a fák, míg végül jő a kikelet.
Szeretettel olvastam szép versedet, én is természetszerető vagyok:
Kata
Kedves Kata!
Örömmel olvastam a soraidat, köszönöm szépen! Üdv hundido