Nem vagy
s tudom nem leszel
soha a társam
mosolyod mégis elvarázsol
kint hó esik
tél van és fagy
és én még mindig várom
hogy kitárt karjaimhoz
közelíts
nem tudom miért
szerettem beléd
az érzelmek tengere
ölel
s vad hullámokat vet felém
ahogy látlak
és újra és újra felébred
érted a vágyam
megváltó
messsiásomként várlak
te nem is érzed
hogy minden cseppnyi lélegzetem
a levegő
ami kiált érted
ami éltet
meg is halhatok anélkül hogy szeretnél
anélkül
hogy karjaidba vennél
anélkül hogy öled s csókjaid ízét érezném
a számon
vénülőként meggyötörve
mégis
a te ölelésed várom
ki bennem élsz
mert bennem élsz
örökkön örökké
ezen világon
6 hozzászólás
Kedves István!
Azontúl, hogy ez plátói szerelem-e vagy sem, minden sora emberi, zsong az érzelmektől. Őszinte vallomás.
Üdvözlettel: Szabolcs
Kedves István!!
Az annélkül helytelen. Anélkül a helyes. Háromszor is szerepel, rontja a verset.
Üdv: Kati
Tetszik a vers….de mire jó a középre szedés?….Ez már a gépi (számítógépi) technika következménye, soha így nem szedtek sorokba verseket, kivéve a "versrajzolókat" mint pl Verlaine volt….
üdv
– i –
KEDVES BARÁTAIM. TÁRSAIM
Köszönöm . megfogadom ,igyekszem .Kati köszönöm és javítok. Szabolcs kössz ,nem plátói szerelemre vágyok a cííííímzettnél !
Kedves István!
Versed csoda szép vallomás!
Teljesebbet nem is írhattál volna.
Szeretettel Gratula!
Kedves Dóra
Köszönöm kedves soraidat remélem egyszer élőben is hallhatom.