Amikor Vértessy Lajos a délutáni kábulatából felneszelt, és tudatosult benne, hogy se ebéd, se Zsuzska, mondott egy cifrát, de különben nem keseredett el túlságosan. Előkereste a fiókos szekrényből a karikagyűrű párját, ami az egybekelés óta nem volt az ujján. Zavarja a munkában, mondogatta Zsuzskának. Az asszony csak mosolygott magában. – Amennyit te dolgozol…
Vértessy most nem a kocsmába ment a gyűrűvel, előbb a zsidóhoz, az többet ad érte. A kocsmáros egy zsivány gazember, kihasználja, becsapja a gyámoltalan embereket. Nem is megy oda többet! Keres egy másik helyet, ahol enni is adnak a pénzéért.
-Ha már nincs asszony a háznál! Azt a ribancos jóistenit neki – tette még hozzá hirtelen feltámadt haragjában.
A Hatvan utcán talált egy kis vendéglőfélét, itt ki is szolgálták az embert. A szakácsnét ismerte, csinált már neki cipőt vagy két éve. Akkoriban halt meg az ura, kellette is magát nagyon, de hát Zsuzskának a nyomába se léphetett.
Az asszony megismerte a cipészt, ő maga vitte ki neki a zónapörköltet. Le is ült mellé a kerthelyiségben lévő asztalhoz.
-Egyík csak, mester úr! Lássa, alig van vendíg. Szegínysíg van mindenütt. Lajos szétnézett. A lugassal körbevett asztaloknál voltak vagy hárman. Nem szólt semmit. Evett. De a kövérkés, kékeres arcú szakácsné folytatta:
-Hogyhogy maga meg itt eszik most? Tán nem főzött az a csudálatos felesíge?
A férfi letörölte a paprikás zsírt a bajuszáról, kortyolt egy jókorát a söröskorsóból. Azután csak annyit mondott:
-Elment.
Az asszony arca erre megélénkülni látszott, közelebb is húzódott a férfihoz, kövér combja odanyomakodott a vendég nadrágjához.
-Ne búsújjík, itt meglesz mindig az ebídje.
Két hét sem telt bele, összeköltöztek. Vértessy felmondta Gazdagh-nál a bérletet. Ami az asszonynak bútor megtetszett, azt elvitték, a többit meg eladogatták. Csak az otthagyott függöny mutatta, hogy a kis házban nem olyan régen emberek laktak.
3 hozzászólás
Szia Kati! Minden jó, ha jó a vége, szoktuk mondani, s általában így is van. V. megfogta az Isten lábát, hogy egy nagy klasszikustól HB-től idézzek. Remek történet! Üdv: én.
Szia Bödön!
Korántsem ez a vége, de a köv. részben hősünk valóban azt hitte először, hogy megfogta a isten lábát. Köszi az olvasást.
Üdv: Kati
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy idejekorán a helyére tudom illeszteni. Nagyon jó jelenet a másik vonalon. Megnézem a "c"-t is.