Mester
A mester mikor érzi mit is kell játszani,
S a műértő azt, hogyan kell hallgatni
Az érzelmek húrja zeng a messzi távolból,
Mert szíved érzi hogy valami kell nagyon!
S azt kérdi; – Kedves szíved érzi e?
S a lágy zene messziről a füledig eljut-e?
Lelkednek húrjai megrezdülnek-e?
Ha játékos kezemmel megértintelek!
A hajnali szellő lágy fuvallatával,
Érkezem hozzád a szelek szárnyával.
Mikor pihenni térsz lágyan átölellek,
S jóéjt puszit nyomok a homlokodra kedves)))
2 hozzászólás
Igazán közeli a gondolatvilágod, mintha én is írhattam volna…
Most komolyan mondom, le vagyok nyűgözve a verseidtől!
Szép, gyönyörű képek, szavak, érzelmek, képzeletek, tökéletes kivitelben.
Üdvi: dp.
nagyon szép versike valóban!, gratulálok én is:)