Milyen vad rohanás.
“Lökjön fel, bassza meg!”
Életem pattanás,
hogy néz ki, rettenet.
Csörtető vaddisznók,
röfögő undormány,
más dolgába túrók.
Élet-kép tanulmány.
Leköpött fényképek,
szobron tojás sárga,
elkúrelt remények.
A terpesz nem spárga.
Röhögő mellényes,
kezében bikacsök…
Most még vad, fölényes.
A szobor visszaköp.
Felidézett rossz múlt,
életre kelt szellem.
Egy percig sem ámult.
Ő sem egy nagy jellem.
Ez itt Pannónia!
Szittyáknak otthona.
Hogyha jobbra nézel,
ott neked nincs haza.
1 hozzászólás
🙂