„Mi újság van a suliban?”
Kérdezi apa, már a kocsiban.
Majd erről faggat otthon anya,
aztán a nagymama.
Az orrom alatt mormogok,
majd a székre lerogyok:
Semmi… semmi különös –
a fülem már tűzvörös.
Pöröl velem az anyukám,
no, és persze a nagyanyám.
„Valami csak történt a suliban?”
Ezzel nyaggatnak minduntalan.
Na, jó! Lassan be kell vallanom,
tovább nem húzhatom.
El kell mondanom,
mi is történt a mai napon.
Az úgy volt… – kezdem a történetet,
de kérlek, ne legyetek mérgesek!
Nem figyeltem a matekon,
mert jobban érdekeltek
a legyek a plafonon.
Így, mikor Piri néni kérdezett,
nem tudtam az eredményeket.
Ja, és a Gábor meg rosszat súgott,
én megismételtem, amit mondott.
A tanár néni csóválta a fejét,
és bevésett egy feketét.
Aztán… kaptam még egy feketét,
mert elgáncsoltam a Leventét.
Elárultam neki a titkomat,
gondoltam, mint barátom, megérti azt.
Elmondtam neki, hogy tetszik a Borika,
szerintem ő a legszebb lány a suliba’!
Levente legyintett és kinevetett,
ez nekem nagyon rosszulesett.
A szünetben, mikor felém szaladt,
„véletlen” kitettem a lábamat.
Szóval, ez történt a mai napon…
Hibáztam, igen, tudom, tudom…
Holnap a matekot kijavítom.
Levivel szeretnék kibékülni,
jó lenne újra együtt játszani!
Szünetben együtt nézzük a lányokat,
hátha az ő szeme is valakin megakad.
Előbb-utóbb talán megérti,
milyen is szerelmesnek lenni.
20 hozzászólás
Szia! Mennyire tipikus! Mindenki ezzel nyaggatja! De nem lehet elmondani, legfeljebb csak itt, így. Nagyszerű lett. Nagyon életszagú, élő és olvasmányos! Üdv: én
Szia!
Köszönöm a véleményed, örülök, ha tetszett. Valóban ez a kérdés nem maradhat el: Mi volt ma a suliban? Válasz: semmi. 🙂 Üdv hundido
Szia!
Jajjj, mennyi gondja van egy gyereknek és folyton számonkérik rajta a jegyeket, mintha nem lenne elég baja egy gondterhelt gyereknek. 🙂
Bizony az élet nem csupán a suliról szól, mennyi minden mással is ismerkednie kell. Túl nagyok az elvárások az iskola és a szülők részéről is.
Nagyon jól összeszedted egy gyerek gondjait, bajait… Hiába, ma már nehéz gyereknek lenni!
Szeretettel,
Ida
Szia!
Köszönöm kedves szavakat, a véleményed. Unokám is ihlette ezt a versikét. Sokszor alig lehet kihúzni belőle valamit. 🙂 Üdv hundido
Szia,
Nagyon kedves kis életkép, aranyos. 🙂
Üdvözlettel: Ginko
Szia!
Igen, gyakran faggatjuk a gyerekeket. Ők pedig eleinte hárítanak- aztán kirukkolnak az igazsággal. üdv hundido
Kedves Hundideo!
Köszönet az élményért!
Nagyon élethü!
Eltalált!
Bele tudpd élni magad a gyerekek világába!
Elismerésem!
Gratulálok:sailor
Szia!
Köszönöm kedves szavaidat. Igen, átérzem a gondjaikat 🙂 az unokám is hozzájárul ehhez. Üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Azért tetszik a versed, mert pontosan olyan, mintha egy kisgyerek szájából hallanám. Ez a beszédstílus jellemző a kisiskolás korosztályra, így adná elő egy alsós nebuló. A személyiséget is jól ábrázoltad, a sorokban megmutatkozik a kisdiákok gondolkodása, a csínytevések és az ígéretek, melyeket nem könnyű betartani, ám tudják, mi lenne helyes. Ebbe bele lehet kapaszkodni szülőnek és pedagógusnak. Ideális nevelési alap. Imádom az ilyen életrevaló gyerekeket. Sokkal nagyobb élmény őket tanítani, mint azokat, akik csendben megülnek.
Néhány vesszőt kivennék. Belemehetnék technikai részletekbe, de ez a terület merőben más, kevésbé szól verstanról, hiszen a kisiskolások nem rímekben szórják aranyosságaikat. Nehéz gyerekfejjel olvasni, de amint ez megtörténik, észlelhető, hogy mennyire hitelesen adtad át. Magam előtt látom a kisfiút. 🙂
Jó volt olvasni, derűs lettem tőle. Kellenek az ilyen versek. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Igen, igyekeztem úgy átadni, ahogy a gyerekek mondják otthon, illetve az unokám. Van kitől/miből merítenem. 🙂 Köszönöm a véleményed, és a tanácsot is. JAvítom majd. Üdv hundido
Szia hundido!
Mintha egy gyermek mondta volna…
Kitűnő versed szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok megírásához.
További jó egészséget és szép alkotói napokat kívánok!:
Zsuzsa
Szia!
Örülök, ha úgy érezted, hogy a kisgyerek mondja, ez volt a célom. 🙂 Köszönöm kedves szavaidat! üdv hundido
Szia Hundido!
Ez milyen elragadó írás, nagyon-nagyon tetszett!
Tényleg így beszél egy csintalan, de őszinte és jólelkű kisgyerek. 🙂
Igazán hitelesen visszaadtad az élményt.
Az jutott eszembe, mennyire fontos, hogy egy kellemes, szeretetteljes légkört hozzanak létre otthon, hogy ne kelljen a gyermeket faggatni, hisz önként is nagyon szívesen mesél az iskolai eseményekről, bizalmába avatja a szüleit. Ez a bizalom a legfontosabb, mert így a gyermek is tudja, hogy bármiről beszámolhat otthon, a szülők meg fogják érteni. Példamutató az is, hogy a gyermek belátja hibáit és helyre akarja hozni azokat. Tapasztalatból tudom én is, hogy ez már nagy szó! És ugye ott az első szerelem is, ami mindig különleges. 🙂
Szóval ez egy remek írás, remélem, még sokan fogják olvasni.
Üdv: Tamás
Szia Tamás!
Köszönöm kedves szavaidat! Ezt a verset szeretik a gyerekek, szerencsére kapok visszajelzést. Volt aki azért választota ezt versmondóversenyre, mert úgy érezte ez, róla szól. 🙂 A szeretetteljes légkör valóban fontos, de ettől még bizony elsőre, hogy mi történt az iskolában, kurta választ adnak. Aztán, szépen, nem nyúzva őket, elmesélik mi is volt aznap. Köszönöm, hogy nálama jártál! üdv hundido
Kedves Hundido!
Hiányoznak a hasonló írásaid!
Élveztem öket!
Üdvözlettel:sailor
Szép estét!
Szia! Köszönöm a kedves szavakat, de mióta betegeskedem, nincs semmihez kedvem. De majd talán …. üdv hundido
A legjobbakat!
Üdv:sailor
Szép napot!
Köszönöm üdv hundido
“Nem figyeltem a matekon,
mert jobban érdekeltek
a legyek a plafonon.”
Bennünket is gyakorta minden jobban érdekelt, mint a matek, azt vártuk, hogy minél előbb kicsengessenek.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Ezzel én is így voltam. A matek nem volt a kedvenceim közt.üdv hundido