de mindig idegenben éltem,
a magyarságomban volt
eddig minden reményem.
Sajnos most beláttam
én nagyot tévedtem,
hatalmasat csalódtam
mire ide értem.
Tudásom nem sok,
de mennél többet tanulok,
annál jobban látom,
hogy mily keveset tudok.
Ha hangosan kimondom
leírt gondolataimat
és megmagyarázni akarom,
én magamat mindig
a tudatlanság szakadékában,
még mélyebbre taszítom.
Sokat gondolkodok:
Mi ad annyi gondot?
Ha egy ember az életben
már annyiszor elbukott.
Az aki egész életében
kinn a külföldön lakott,
helyesen magyarul írni
megtanulni sem tudott.
Ha egyszer haza mennék,
csak dadognák mint sokan,
magyarul már nem tudnék
és csak bámulnák unottan.
Akkor egy bevándorló lennék
beképzeltség lenne kiképzésem,
otthon már senkit sem ismernék
örökös téma: Az én dicsekvésem.
4 hozzászólás
Kedves Tóni,nagyon szép gondolatok,de kicsi keserűséget érzek benne,mindegy,ki hogy bírja a Magyar nyelvet,Magyarok vagyunk az a fontos,mi itt a Kárpát medencében számon tartunk minden Magyart,akárhogy beszelje is a nyelvet,nekünk fontos szeretettel varunk haza nagyon szépen megalkotott vers,gratulálok,Jóska
Kedves Joska!
Nem tudom ismered e Wass Albert azon idézetét:
"A magyarnak idegenben a legnagyobb ellensége mindig a magyar."
Hát én ezt születésem óta érzem. Huszohatéves koromig Jugoszláviában, és mostmár negyvennégy éve itt Svájcban. Ott nem fájt, de itt igen, nehéz idegenben másodrendű magyarnak lenni. A külföldi jelzővel, még ennyi idő után is könnyebb megbékülni, mint azzal a többször hallot válasszal, amikor szülőhelyemet, Óbecsét, kimondom: " Ó, én azt hittem ön igazi magyar!" E pár szó mindent megmond, és minden szétzúz. Már ennyi ídő után meg kellett volna szokni, de ezt nem todom, és nem is fogom, azt hiszem soha sem.
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni
Tóni bátyám!
Sose bánd, hogy Magyarnak születtél, s arról, hogy idegenbe szakadtál, azt se. Mi már "beszélgettünk" erről a dologról, és sok itthoni Magyarnál szebben beszéled/írod a Magyar nyelvet. S aki nem érti meg a körülményeket, az elég primitív ember. Legyen az Magyar, vagy bármilyen nációhoz tartozó személy.
Üdvözlettel, és tisztelettel
Zoli
Kedves Zoli!
Sohasem voltam a pártfogója az általanositásnak és pontossan ez a tudat és beálitás is segit ahhoz, hogy itt vagyok ezen az oldalon is. Igazad van, és tudom is, sokszor nem is akarom észrevenni, de azért mégis idővel fáj, ha mindig ugyanarra helyre ütnek. A mi népünk sincs megvédve attol, hogy az egy alacsonyabb szinten is szerepeljen. Az egyedüli, ami még bátorít, hogy az még a kissebbséghez tartozik, és remélem fog is, tartozni mindörökké. Nem szabad, és nem lehet egy nemzetnek a vége, amely már annyi minden rosszon átment, hogy ez a maroknyi ember tönkretegye, habár bizonyos szinten már eléggé sokan vannak vannak. Kedves Zoli, köszönöm, hogy ismét írtál, ez a vers egy régi seb új kivérzése volt, egy új ütéstől. Egy hét mulva meglátom, begyógyul e, vagy egy örökké nyitott seb marad,
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni