Mikor lesz egy dalból sláger
sokan kérdezik ezt már régen,
és mi tesz egy dalt slágerré
csak ez jár egy szerző eszében.
Valójában oly egyszerű
„fülbemászó” kell, hogy az legyen,
és minden gondolkodás nélkül
azt dúdolja mindenki velem.
A piktor, ott festés közben
a pék, ha süti a kenyeret,
a hentes, kolbász töltésnél
és az, aki valakit szeret.
Nem zsűri határozza meg
egy dalnak soha a jövőjét,
úgy, mint ahogy egy versnek sem
ha dicséri az a szerzőjét.
Hogy mire képes egy zsűri
az Echó díj megmutatta,
egy skandál lett ott a vége
hol utolsó díját adta.
A múltban sokszor is láttuk
a dalt mindenki elfelejti,
a filmet amit kiválaszt
azt sem nézi meg soha senki.
Egy verset csak az olvasók
csak ők tudják azt verssé tenni,
és mennél többen olvassák
annál ismertebb fog az lenni.
Egy hamis zsűri dicséret
eddig több embert tönkretett,
mint ha egy őszinte jó barát
a hibádra figyelmeztetett.
Nem kérek a verseimre
sem oklevelet, sem diplomát,
mert a verseimnél nekem
életem hagyta ott a nyomát.
Olyan iskolába jártam
amit úgy hívtak, hogy: ÉLET, a
tandíj nagyon drága volt, de
a legjobb iskola volt néked.
Mucsi Antal-Tóni
5 hozzászólás
Verset csak az olvasói,
Azok tudnak naggyá tenni,
És ha egyre több olvassa,
Attól lehet ismert lenni.
Ha a zsűri érdemtelen
Dicsér, azzal tönkre tehet,
Jobb, ha hibáidra barát
Nyitja őszintén fel szemed.
Nem várok a verseimre
Oklevelet, díszdiplomát,
Mert az életem azokban
Hátrahagyta minden nyomát.
Olyan iskolába jártam,
Amit úgy hívtak, hogy: ÉLET.
Drága volt, de mégis legjobb,
Melegen ajánlom néked!
Kedves Dávid,
már nem egyszer megírtam, hogy nem érdekelnek a csillagok, mert szerintem igazságtalan kihatásuk van a versek sorrendjének a meghatározására, azért is nem is adok, és nem kérek senkitől sem. Tudomásom szerint nem kértelek meg téged a verseim átírására, sem javításaira. Ugyanúgy ahogy te büszke vagy a budapesti magyarságodra, és is ugyanúgy büszke vagyok az én vajdasági magyarságomra. Ezt szeretném is verseimben kimutatni, mert sohasem szégyenlem a születésem helyét.
Egy kis tiszteletben tartást egy másfajta, ha nem is egy "igazi magyarral" szemben, remélem elvárhatok tőled is., és egyben arra is megkérlek, NE TEDD ezt többé meg…
üdv Tóni
Kedves Tóni!
A csillagokat azért adtam, mert nagyon tetszett a versed igazságérzete, állásfoglalása, sőt, maga a vers is. Semmi baj a vajdasági magyarságoddal. A formai következetlenségeden próbáltam kicsit változtatni. Én "megdávidosításnak" szoktam nevezni ezeket a csinosításokat, amit nagyon sokan hálásan meg is köszönnek. Sőt, volt olyan, aki arra kérte engedélyemet, hogy az általam javítottat tehesse fel sajátjaként bárhová a netre, és én ehhez is hozzájárultam, soha senkinek nem árulva el, hogy kiről is van szó… És azóta, hogy rámutattam bizonyos rutin-szabályokra a verselésben, egyre szebb és jobb verseket ír az illető. Még a ritmusérzéke is sokat javult, mert ráérzett arra, hogy a versnek ritmikája kell legyen. A német eredetieknek is mindig nagyon karakteres ritmikája van, amit a magyar is vissza tud adni, ha erre kicsit is odafigyel. Én nem vagyok büszke a budapesti magyarra, mert a sok "E" betűs szó miatt pocsék a városi nyelv… És én muzsikus füllel verselek… Üdv: D.
Mikor lesz egy dalból sláger?
Mikor lesz egy dalból sláger?
Ezt kérdezik sokan régen.
Mitől lesz a dalból sláger?
Ez jár a szerző eszében…
Oly egyszerű valójában:
„Fülbemászó” dallam legyen,
És mindenki tudja nyomban
Együtt dúdolni azt velem.
Tudja piktor, miközben fest,
Kenyérsütő pék, a hentes,
Mikor épp a kolbászt tölti,
És az, aki épp szerelmes.
Nem a zsűri dönt a dalról,
Nem az szabja meg jövőjét,
Nem lesz siker versed attól,
Hogyha „fényezi” szerzőjét.
Hogy egy zsűri mire képes,
Az ECHO-díj megmutatta:
Botrány lett a végén, midőn
Az utolsó díját adta…
Kedves Tóni!
Amúgy meg nyugodtan töröltetheted itt az én átiratomat, nem fogok megsértődni! Az általam csinosításra választott versek nekem mind megvannak egy külön dossziéban… Ha én valamit csinosítani gondolok, az már egyfajta dicséret a szerzőnek. Mert a versek zöméhez nem is szólok hozzá, mert annyira gyengék, fantáziátlanok, igénytelenek, rendetlenek és közhelyesek… Persze, tisztelet a kivételnek! Ha nem érzékelik a különbséget a verziók között, akkor amúgy is falra hányt borsó a jobbító szándék… Nem kötelező szebbnek-jobbnak lenni, mindenki nyilván már maga a tökély… :))
Amúgy bármely versem és fordításom kritikáját bárkitől köszönettel veszem, sokszor tanulok belőlük!