Mindenki megszületett egyszer
így hát nekem sem maradt más hátra, és
Becsén május kilencedikén
hangosan sírva jöttem a világra.
Ott abban a meszelt szobában
akkor mindenki mosolygott és örült,
az egyedüli csak én voltam
aki úgy sírt mint egy megvadult őrült.
Megpróbáltam mindig úgy élni
ott ahol vagyok, észre se vegyenek,
de ha majd én egyszer meghalok
hiányozzak ott, ahol már nem leszek.
Mindenki megfog halni egyszer
az emléket, az életemmel írtam,
's azok, kik ott állnak mellettem
szívére soha többé nem szoríthat.
Majd ott a nyitott koporsóban
csak én leszek az, aki még mosolyog,
's talán kik ott mellettem állnak
szemükből a szeretetkönnye csurog.
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Egyszerű szépségében nagyszerű vers. Végig vezeted az olvasót a születéstől a halálig. Közben az élet őszinte tisztaságát hagyod magad után. Akik szerettek emlékeznek.
Ne haragudj szerintem megváltoztatnám az utolsó szót " csurog " helyett " csorog ". A rímbe is jobban illene, és finomabb kifejezése a könnyhullatásnak…de csak szerintem.
Gratulálok szeretettel: oroszlán
Utólagosan boldog szülinapot.
Egyszerűségében is nagyszerű vers. Tetszik.
Szeretettel, Zsófi
Kedves Zsófi!
Köszönöm, a gratulációdat a versre és a születésnapomra is.
Üdv Tóni
Nagyon szép verset írtál kedves Tóni !
Még egyszer boldog születésnapot kívánok:)
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm, jókivánságaidat, és üdv Tóni
Kedves Oroszlán!
Teljesen igad van, a csorog jobban illik oda, de sajnos még mindig botladozuok a magyar nyelvben. Köszönöm, észrevételedet, és ha le keról az oldalról, moderálni is fogom.
A verseimet az élet írja, én csa a fizikai munkássa vagyok.
Köszönöm, hogy írtál és
üdv Tóni