egy anno idegen.
Fröccsent rám valami,
gondoltam maszatos förtelem.
Kiborult a szívem,
utána szállt mindenem.
Kergettem szememmel,
reszketeg testemmel.
Oh, hányszor temettem
arcomat léptébe,
megannyiszor fojtottam
gondolatom szívébe.
Lettem volna szidalmazott eső,
nyakába ömlő,
cseppekkel ölelő,
egy megváltó érintéséért könyörgő.
Mocskos szerelem,
csak egy leheletnyi íz a nyelvemen,
mit tovább adhatok.
4 hozzászólás
Kedves Andrea!
Korábbi szépséges szerelmes versed nyomában ez inkább megrázó, kiábrándult. Olyan költő írásaként hat, aki leginkább önmagából ábrándult ki saját vágyai miatt. De ez is gyönyörűen komponált:
"Lettem volna szidalmazott eső,
nyakába ömlő,
cseppekkel ölelő…"
Szeretettel: Laca
Nagyszerű vers, egy keser-édes szerelemről. Fájó, és csalódott érzésekről írtál. És valamihiányról, ami lehetett volna jó is, szép is…"csak egy leheletnyi íz a nyelvemen,"
Gratulálok:B:)
Köszönöm , hogy olvastatok.😉
Szeretem az egyedi stílusodat kedves Andrea…nagyon!
Gratulálok szeretettel: Ica