Ha alkoholmámor üli meg a lelked
Magad körül a világot feketére fested
Irigység, gyűlölet uralkodik benned
Jaj annak, kire éles nyelved fented.
Bántó, sebző szavaidtól
könnyem árja indul.
Szánalommal gondolok rád.
Párom karjában keresek menedéket
Színezem a tőled jövő feketéket.
4 hozzászólás
Kettős érzéssel olvastam a versed. Egyrészt szomorú, amit leírtál, másrészt szépen kiírtad magadból. Sajnos sok ilyet látni. De a vers jól sikerült. Gratula!
A könnyek könnyen jönnek,
ha a kedves szavak helyébe, szürkék ülnek.
A vers jó! Tényleg szinezned kell a feketéket?
Üdv.Szejke
Könnyek szöktek a szemembe………………..már az első soroknál!
Sajnos feléledtek az emlékeim! ………és ez fájt!
Ne haragudj, bármily jó is a versed, nem köszönöm.
L
Kedves Zsuzsi!
Nagyon megrendítő vers.Komoly és torokszorító, de mint vers kiválló.
Ági