Ne olvasd el a versem,
publikálni sem mertem,
eszement és beteges,
még ríme sem veretes!
Ne olvasd el a versem,
könnyeimmel elrejtem,
mind elúsznak a sorok,
csak egy vessző ácsorog…
Ne olvasd el, mit írtam,
írás közben én sírtam,
a tintára könnyem folyt,
lett belőle egy nagy folt.
Megfejteni sem bírtam,
ne olvasd hát, mit írtam!
Még csak nem is emlékszem,
s én ezzel megelégszem.
Ne olvasd el, tintafolt,
mi e lapra odafolyt,
rá is lépett a macska,
széjjelhordta a mancsa.
El ne olvasd, mi áll itt,
bár írhattam akármit,
könnyeimtől elázott,
máskor jobban vigyázok!
7 hozzászólás
Szia Alberth!
Még véletlenül sem olvastam ám el! 😀
Köszönöm, hogy ismét mosolyt csaltál az arcomra. 🙂
Üdvözlettel: Zsóka
Én sem olvastam el, csak úgy tettem, mintha elolvastam volna, de ettől függetlenül tetszett… :))
Szeretettel: Mónika
Szia alberth! 🙂
Még véletlenül se mondom el, hogy bármennyire tiltottad, mégis én olvastam el elsőként. Azóta még kétszer megtettem, láthatatlan tintával nyomot is hagyok itt. Remélem, nem látod, hogy csakazértis ellentmondtam neked! 🙂
Versed feldobta a hangulatom. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia! alberth!
Mennyi lázadó itt alattam! 😀
Kedvesen megleptél! 🙂 Mert… valamire számítottam, ami lebiggyeszti az ajkam…. De többet kaptam: egy kitöltött mosolyt!
Köszönettel: Gabe
…´könnyeimtöl elázott´
…a ´humor´kategóriában írt írásod…
csoda jó utalások,önmagad ´ismerete…
…nagyon jó írás!
Gratulálok:sailor
Látod…,mégis elolvastam. 🙂
De mondhatom, meg nem bántam! 🙂 🙂
Gratula!
Köszönöm minden bátor olvasómnak, aki a tiltás ellenére elolvasta eme versemet. Valamint köszönet a beismerő hozzászólásokért! 🙂