A láthatáron a Nap
dacolva az éj sötétjével
tétova mozdulattal,
álmatag lassúsággal kel fel,
majd mint aki egy kicsit még aludna, mert még korán van
tekint le a sötétből előtűnő tájra.
Sugaraival a Földet gyengéden simogatva,
melegével a vidéket lágyan cirógatja.
Az éjszaka sötétjéből szabadulva minden lassan éled
hála a felkelő Nap erősödő fényerejének.
Az újra ébredő világ álmából fokozatosan felébred
szívében egy sokkal jobb, sokkal szebb nap boldog reményével.