Üres papírlapra dörzsölt
elfáradt radírcsíkok,
szavakká nem érlelt betűk
csak karcos nyomatékok.
Tekintet tüzében égni
nem lehet, hogy szédítés,
hangok üde kertje mellől
előbújt az érintés.
Megálmodott pillanatban
mozdulatlan levegő,
két szívre egy burkot rajzol,
de keze oly’ remegő.
Jázminillat báj-ködében
a szívedet hordozom,
s most nincs tőlem boldogabb,
mert szomjadat olthatom.
8 hozzászólás
Kedves Fél-X!
Nagyon szép szerelmes vers.Igazi tiszta érzelmekkel dúsítva. Örömmel olvastam.
Üdv Mária
Kedves Mária!
Köszönöm szépen!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Zsolt!
Kellmes olvasni, mivel érzelmes, finom, válogatott szavaiddal az olvasót is andalítod. Olyan, mintha egy csendes szobában, szemem behunyva ülnék, s úgy látnám mindaazt, amit versedben elmondasz.
Nekem igazán tetszik.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen!
Örülök, hogy így látod!:)
Barátsággal:Zsolti
"hangok üde kertje mellől
előbújt az érintés"
Jaj, ha ilyet olvasok, akkor….úgyis tudod már!
Kedves szusi!
Köszönöm szépen!
Hát persze, hogy tudom:)))
Barátsággal:Zsolti
Szia!
Itt kívül nézem a hsz-ket, és látom a Kata ír egy "Oltalom" című vershez.Ide lépek, és látom Te írtad. Hogy a fenébe nem láttam? Nem tudom.
A versről. Finom szavak, egy szépen felöltöztetett szerelem ,amelyben érzek boldogságot,mely Belőled árad! Gratulálok Zsolt!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm szépen!:)))
Barátsággal:Zsolti