Ősszel múlni készül a természet,
miként egy hontalan,
ködök útján jár szürke hantok között,
mégis csak nyugtalan,
hogy övé lesz a pusztuló enyészet.
De elenyészik csendjén, s múltjába hull
szótlanul egymaga,
reszketeg fényű, hűvösült éjeken
ködbe ül csillaga.
Mikor már a rónák szele elhalkul,
akkor leli meg tekintetét újra
jövendő időknek,
amit akkor még a messzeség ölel
át, s a téli hideg.
De most még őszi levél hull a múltra,
s a sárgás-vöröses táj mind beissza
szívemnek tavaszát,
amire e tájékról emlékezem,
és indulok hozzád
e rőtt avarú, őszi csendben vissza.
8 hozzászólás
Szép, festői.
Üdv. Á.E.
Köszönöm értékelő figyelmedet!
Üdvözlettel : Zoli
Érezhető a párhuzam a természet körforgása és az emberi lét között. Kicsit komor, kicsit borongós, mint az ősz maga, szépek a képek.
Üdv: Laca
Nagyra értékelem gondolataid tanító jellegét, mi ösztönző számomra!
Üdvözlettel : Zoli
Kedves Zoltám!
Ez az elsö írásod ´itt´
Idézem,mert nagyon ´jó
"s a sárgás-vöröses táj mind beissza
szívemnek tavaszát,
amire e tájékról emlékezem,
és indulok hozzád
e rőtt avarú, őszi csendben vissza."
Szép napot:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy olvastad e versemet
mit oly szeretettel írtam annak idején!
Boldog vagyok, hogy Te is találtál benne némi
szépséget!
Üdvözlettel köszönve látogatásodat s fáradozásodat mit
értem is teszel kedves szavaiddal!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Szép őszi versed hűen adja vissza a természet szépségeit. Szeretettel olvastalak Éva
Kedves Éva!
Köszönöm szépen értő olvasásod s annak értékét
mit kifejezel érzelmeidben versem iránt.
Elnézést kérek a késői válaszért nem vettem észre,
hogy nem reagáltam kedves szavaidra!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!
Zoltán Kaposvárról 🙂