Barnára sült rögök
közt a szél kapirgál.
Szemet keres, talál.
Fölkapja, odébbáll.
Az eső a száraz
porban mossa magát.
Nyirkos lába nyomát
őrzik a pocsolyák.
A tómeder fölött
avar füstje lebeg.
A vizet érintve
kígyóként tekereg.
Harangszó, távoli.
Kesernyésen édes
dallamán jön az est.
Elhalkul. Sötét lesz.
4 hozzászólás
Kedves Kati!
Mivel kategóriaként a természetet jelölted meg, én most úgy hangoltam rá magam versedre, mint egy tájképre. (Nem mintha nem indult volna be agyamban az évszakokra aggatott toposz-sors párhuzam-átka.) Őszelő képed igazán szép, megkapó. Mások talán másként látják, de én nagyon szeretem az őszt, ezért szeretem az ősz- és az őszelő-verseket is. 🙂 A tiéd pedig igazán szép.
Üdv: Laca 🙂
Kedves Laca!
Az őszre aggatott jelzők valóban beskatulyázzák ezt az évszakot, pedig talán az összes között ez a legváltozatosabb, "leggazdagabb". Köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted.
Üdv: Kati
Igazán szép kora őszi versedhez gratulálok. Tisztelettel és szeretettel. Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy elolvastad a verset.
Szeretettel: Kati