Ha öt szalmaszál törik tövénél derékba,
Öt almafa ága nyúlik a magasba,
Öt patak folyik el medrében Keletre,
Akkor leszek újra a világra születve.
Ha öt veréb keresi drótszálon aráját,
Öt ajtó csapkodja huzatos nótáját,
Öt darázs mormolja harapós ülepét,
Akkor teszem igazzá önmagam hitelét.
Ha öt öltés gyógyítja megrepedt szívemet,
Öt kenyér tölti meg éhező testemet,
Öt könnycsepp nyugtatja árnyékos álmomat,
Akkor leszek végre őszinte áldozat.
Ha öt tenyér verdesi megfeszült hátamat,
Öt árva kisgyermek terheli vállamat,
Öt véres esztendő fenyeget előre,
Akkor kapok újra tettre kész erőre.
Ha öt gyertya pislog majd szürkülő arcomra,
Öt tiszta szó válaszol hangomra,
Öt ujjam könyörög érintést keresve,
Akkor leszek végre örökre feledve.
12 hozzászólás
Kedves Petrucci!
Részemről ez ötös, csillagos!
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Köszi, Szabolcs! Örülök, hogy olvastad!
Kedves Petrucci! Csodás ötös, részemről is. Szeretettel. Éva
Köszönöm Éva!
Igazán érdekessé teszi a lüktetés és monotonitás kettőse, legalábbis így érzem! Ügyes!
Kösz, Cattie! Mi ez, hogy benéztél hozzám? 🙂
Nagyon tetszett.
Miért pont öt?
Gratulálok!
Edit
Köszönöm! Valahogy bűvösnek érzem az ötös számot!
Összeszedtem minden bátorságomat! (csak viccelek 🙂 ) Mindig elolvasom, ha feltöltesz valamit, illetve a régi versek közül is vannak sorok, amik mélyen az elmémbe ivódtak. A szavaidnak hatalma van és rengeteg erőt adtak és adnak nekem. (ez komoly)
Még megszédültem, olyan szépeket írtál! 🙂
Szépen hangzik az öt szám köré szőtt gpnfplstfolyam, de sok értelmét látom az utolsó versszak kivételével…bocsika…
Az értelmet soha nem a versben keressük, …. hanem magunkban.