Kaszája éléről üveggolyó száll,
Mindegy az most, talál vagy nem talál,
Ma játszik a halál.
Ma csak mosolygást, kedvet arat,
Felrebben károgó varjúcsapat
Arcokba köpi a jeges szelet,
Őrjöng a természet
S a halál nevet.
Tőrével szabdalja az ágakat,
Szívekről tördel bimbózó vágyakat,
Megmételyezi a gyermeki álmokat.
Játszik a halál, szívekből válogat.
Szalad a halál, s kacag, kacag,
Nem életet, ma vágyakat arat.
Csak játszik a halál,
Lelked az áldozat.
…és csend lesz hirtelen…
Elül a szél…
…hallgatnak a szívek, de mindenki él.
Ma játszik a halál.
Csak prédát válogat.
Átsuhant számtalan ifjú életen,
Nem gyilkolt, mégis övé a győzelem.
Csak játszik a halál.
3 hozzászólás
Ez igen!
Szépen írtad.
Ilyen pánikban nekem is volt már néhányszor részem..
eddig megúsztam..de nagyon valóságos, ahogy láttatod..aki átesett ezen, szinte minden percben várja, ..na..lehet, hogy most..s szinte belebénul a tett és a gondolat..
Gratulálok!
/Valahol már olvastam..(?). Akkor is nagyon bejött../:)
Kedves Ariadne!
Versed nagyon megragadott. Gratulálok!
Üdvözöllek:SzJ
Kedves Ariadne!
Nagyon szép szavakkal fejezted ki gondolataidat. Kapásból háromszor is elolvastam, annyira tetszett a versed. Nem ígérem, hogy többször nem fogom megtenni! 🙂
Gratulálok: Zsóka