Megtorpanó léptekben ott szunnyad
egy szabad élet selymes álomvilága,
s bólogató fejeken díszeleg a rabiga,
oly nehéz-tollas büszke koronája.
Fehér lelkekben szelíden szunnyad
egy táltos vadvilág délibábos tája,
ahol tajtékhabok fröccsennek szét,
a nyughatatlan szél vágtató hátán.
A nyers ösztön partok közé lépett,
s dús izmokra megálljt parancsol,
könnyű ritmus dallamába ringatva;
de szemük mélyén csillag-éj vibrál,
s lágyan ügetve bennük dobognak.
Testükön táncol gyöngyöző holdsugár.
4 hozzászólás
Kedves Tünde!
Szép versedhez csak gratulálni tudok!
szeretettel-panka
Köszönöm drága Pankám!
Tudod, szeretem a lovakat…
Ölellek: Tünde
Igazán remek szonett.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Köszönöm, hogy olvastál kedves Harcsa!
Szeretettel láttalak: Tünde