pörög a szalag
róla a szavak
ugrálnak eléd
kérlek ne még
szól a toll
ez meggátol
ez a szó szomorú
most nem kell bú
tegyük félre
talán estére
ez vidám dallamú
jöhet a trilla
a toll ezt írja
most virágok
erre táncot járok
hajlik a derék
libben a szirom
ebből elég
a szerelmet akarom
könnyem
ráhullatom
ó a könny a fránya
ide lopta magát
a szobába
hess te hamis
boldogulok magam is
most boldog
akarok lenni
engedj legalább
néhány szót levenni
mi kacajt
csal és sugárzik
eléget az jó
az a másik
és csak pörög
a szalag
míg meg nem unjlak
a tintagyöngyök
kifogynak
majd ismét jönnek
Újak
3 hozzászólás
Találó a cím! Sodró lendületű a vers és nagyon jól “átjön” belőle az a helyzet, amikor az embernek “pörög” az agya!
Kedves Marica! Tetszett nekem ez a nem mindennapi pörgős versed. Gratulálok.
Üdv.: Túri I.
Köszönöm szépen az elismerő szavakat
Üdv: marica