Keszei István idézetében azt írta le nekünk:
„A költő célja nem az,
hogy szép szavakkal a naplementét lefesse,
hanem ezt a mindennap
szemünk előtt lejátszódó jelenséget,
az eredetiség frissen szőtt ruhájába öltöztesse.“
Sok ember beképzeli, hogy ő is egy híres költő
mert egy ismeretlen énekesnek ő a dalköltő,
több feleség is férjének, csak a sok pénzt elköltő
tyúkanyó a fészkén, marad egy tojásköltő,
van akire azt mondják, a nőkre sok pénzt költ ő
de ma már sajnos, csak egy tragédiaköltő.
Van aki csak egy egyszerű kis ürlap kitöltő
vagy a hentesnél egy májashurkatöltő,
de a szomszéd garázsban van egy elemtöltő
a feltöltés nálla néha egy emberöltő,
sűrűn számára a jókedv csak ünnepi felöltő
mert egész nap csak hangossan üvölt ő.
Azt mondják abbol ritkán lesz egy jó költő
az aki elsőnek a nevét egy lapra feltölt ő,
egy versnél ma már leginkább az a perdöntő
hogy van megfogalmazva a beköszöntő,
amikor egy vers az olvasónak egy jó hírközlő
a vélemény megírása mindig is üdvözlő.
Itt József Attila versével fejezem be én is
olvassuk el azt, hogy ő mit mesél itt:
„Te jól tudod, a költő soha se lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.“