Erste Rosen erwachen,
und ihr Duften ist zag
wie ein leisleises Lachen;
flüchtig mit schwalbenflachen
Flügeln streift es den Tag;
und wohin du langst,
da ist alles noch Angst.
Jeder Schimmer ist scheu,
und kein Klang ist noch zahm,
und die Nacht ist zu neu,
und die Schönheit ist Scham.
Rainer Maria Rilke
Első rózsák
Első rózsa bimbózás,
illata a kertnek
majd egy halk kuncogás;
kis törékeny szárnycsapás
új napra ébrednek;
akárhova is érsz,
még mind csak rettegés.
Sejtés csak félelem
nincs már egy jó szó sem,
egy új éj ez nekem,
's a szépség még szégyen.
Fordította Mucsi Antal