Reszkess Róma, vigyázz, mert gőgöd megtörik immár.
Azt hitted, soha nem kell félned a rongyosok árját.
Bátor a szolga, ha nem veszthet mást, elveti láncát.
Száz-és százezer áll oda küzdeni vérbeli hévvel.
Zúdul bősz seregük, nem fékezi őket a "félsz" sem.
Oldja a görcsöt az adrenalin. Meghalni ma érdem.
Léthe vizén túl nincs gond, ott már boldog az élet.
Győztél Róma, kereszten senyved szolgai néped.
Arcodon ott az öröm, bár nincs már messze a véged.
14 hozzászólás
Szia Jóskám! Értjük, s egyetértünk! 🙂 "Arcodon ott az öröm, bár nincs messze a véged" Róma hatalma egyszer megtörik majd! "Ez a föld, honnan elfutott Tarquin, s melyre halva hullt Ceasar" Mi rongyosok, rabszolgák nem adjuk fel! 🙂 Üdvözlettel: én
Szia Laci!
Tudod, "A gárda meghal, de megadni nem adja magát!"
Barátsággal: dodesz
Ez kérem zseniális vers, szerintem több szempontból is. Túl azon, hogy az ókorban divatos akrosztikont és hexametereket alkalmazod kedves dodesz, szerintem hibátlanul, kisujjból, nincs benne semmi görcs, maguktól és maguktól értetődően folynak az érthető, szellős levegős sorok, még a nagy kezdőbetűk sem tudják behatárolni őket. Az is tetszik, hogy ilyen archaikus formába és nyelvezetbe sikerült művészi módon csomagolnod számomra közérzeti mondanivalód. Ilyen forrongó állapotomban a líra mezején én is csak a múltba merek nyúlni, de csak Dózsáig, s rajta keresztül Adyig jutok.
Bár, írtam már itt egy verset szintén a Római Birodalomról " Mozaiktöredékek Pannónia provinciából" címmel, melyben azonban, ha valaki a mai korra ismer, az csak a véletlen műve lehet. 🙂
Szerintem ebben is, no meg az ilyen túlzott fantáziájú egyéneké, mint, amilyen én is vagyok.
üdv: Grey
Szia Grey!
Annyira azért nem nagy szám. 🙂 De nagyon jólesett értő és magasztaló hozzászólásod.
Barátsággal: dodesz
Gratulálok versedhez Toribá. Tudom, hogy ez neked, csak "ujjgyakorlat"…udvöm:b ☺
Köszönöm, Barna!
Őszintén szólva a Te Golgota kereszten-ed késztetett rá, hogy feltegyem.
Hogy ez nekem ujjgyakorlat lenne? Csak annyi az egész, hogy szeretem az akrosztichont és a hexametert. 🙂
Barátsággal: dodesz
Kedves Dodesz!
Szerintem remek. Igazi "történelmi" vers, ami ráhúzható a mai korra. Egy icipici kárörvendést érzek a vers végén, iróniával vegyítve, ami kifejezetten jót tesz a hangulatának.
Üdvözöllek: Szilvi
Kedves Angyalka!
Bizonyára igazad lehet, bár amikor írtam, nem gondoltam a mai korra. Pedig valóban most is rabszolgaságban élünk, a pénzvilág rabszolgaságában. S vannak köztünk kiváltságos rabszolgák, mint a bankárok pl. Az ókorban sem volt minden rabszolgának keserves az élet. Csak a tudat, hogy nem a maga ura, állította a lázadó elkeseredettek sorába őket.
Szeretettel: dodesz
Remek vers kedves Dodesz!
Bár én tudnék ilyen "újjgyakorlatokkal írni!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm, kedves Ica!
Biztos tudnál, csak akarat és türelem kérdése. 🙂
Szeretettel: dodesz
Kedves József!
Remekművet alkottál, bámulatos, ahogyan visszamerültél a korabeli történelembe. Azt hiszem, nem sokan tudnának Veled megbirkózni, hogy hasonló művet alkothassanak. Minden tekintetben jeles osztályzatot érdemel. Azt hiszen, többször is eljövök, hogy ismét olvassam.
Szeretettel gratulálok: Kata
Köszönöm, Kedves Kata!
Hogy remekmű lenne? Olyat Homérosz és Vergilius alkotott. 🙂 De azért nagyon jólesett a dícséreted. 🙂
Szeretettel: dodesz
Ha most élnének, biztosan megbírkozhatnál velük! – értem alatta: szellemi téren!
Kata
Pár ezer év tapasztalatával. 🙂