Pár napja kifehéredett a Szahara,
hóháló alatt a sivatagi homok,
belegabalyodik a világ zűrzavara,
mélyül, roskadozik, miként a cipőnyomok.
Reped, mozdul a föld, mint jeges rianás,
hosszúra nyúlik a rémület évada.
Morfondírozom, mit hozhat még a változás –
tévedéseinkre ráeszmélünk valaha?
Ligeti Éva 2023. 02. 10.
9 hozzászólás
Kedves Éva!
“tévedéseinkre ráeszmélünk valaha?”
Jó kérdés!
Nagyon sokat mulasztottunk!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm a véleményed, a gratulációd.
Szeretettel: Éva
Kedves sailor!
Köszönöm szépen a véleményed és a gratulációd.
Szeretettel: Éva
Ui.szinte jóvátehetlen amit eddig elhanyagoltunk!
Szép estét:sailor
Kedves Éva!
Félek, hogy nem…
Versét tetszéssel olvastam.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre!
Én is így gondolom…
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Éva
Kedves Éva,
bár költői kérdés, de válaszolok: nem eszmélünk rá. Sajnos eddig inkább az nyert bizonyítást, hogy az ember semmiből nem tanul.
Aktuális a versed, szerintem sokáig az lesz, mert mindig történik valami, ami újra és újra felidézi.
Köszönöm, hogy olvashattam! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Bennem is pont így van jelen, így érzem, és olyan tehetetlennek érzem magam…
Köszönöm szépen a véleményed
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
“hóháló alatt a sivatagi homok,
belegabalyodik a világ zűrzavara,”
Kifejező, remek soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita