Az est sötétjében ragyog.
Villanó csillám egy képen…
Nap fényében Veled vagyok.
Szikrázó tűznek lényében,
Szép szemed tükrében lakom.
Gyertya lángja, melegsége…
Lelkedben mámort árasztok.
Ezernyi harmatcsepp szikrán
Tavak szél fodrozta habján
Hópihén ragyogó csillám…
Mindenség ragyogása vagyok!
Legyél estnek lágy sötétje!
Legyél napnak tüzes fénye!
Legyél életem reménye!
Legyél örökké szerelmem!
Hiszen Nélküled…
Nélküled nem ragyoghatok!
7 hozzászólás
Kedves Falevél!
Már rég olvastam tölled, bizonyára nyaralni voltál.
Nagyon szép a versed, szinte gyagyognak a képeid, tetszett.
Üdv: József
Kedves József!
Örülök, hogy tetszett:)!
Remélem bocsánatos bűnöm, de kellemesen derültem elírásodon!
Köszönet érte!
Szeretettel: Falevél
Bocsi, ragyognak
Szia!
Nagyon szép ez a vers! Egy teljes ragyogás! Gratulálok hozzá.
Üdv: Mishu
Kedves Mishu!
Örülök, hogy itt jártál és tetszett, amit találtál:)!
Szeretettel: Falevél
Kimondottan…céppp….
Köszönöm Dinipapa!!!
Ez igazán jólesett!
Falevél:)