…marta bőrömet. A nyirkos nyár helyett
pöttyöket láttam. Egy cirmos lányfejet,
amint ma reggel a párkányra kókad
és cseppeket néz: a márványmarókat,
ahogyan szétcsorgatják sugarakba
a spicces alakzatot. Ugyanabba
a cseppmederbe folytam. Útra kelt a
folyócska az ablakon, újra delta
lett belőle: kétkarú csíkra osztott
végtelenbe tartó radírja volt ott,
hogy eltüntesse az üvegre vetett
elképzelt, lerajzolt, üres testeket,
eltűnt a vonala a síkidomnak,
éreztem: szétesem, mert így kidobnak
magukból mind az összeragasztatlan
részeim…sok év. Közte tapasztaltam
azt: ma még vagyok. Talán a holnap
lát egy összevissza salátafoltnak,
az összetevőim egyvelegének:
részekre bomlott cseppenként a lélek.
Feszített lámpák a bérházak között,
a pocsolyák, a fények összeütközött
elegyében ráncos arca van az estnek:
ma csak feketét és fehéret festek,
a homlokzaton az „anno” se sárga,
feketén fröccsen a sarkam a sárba,
a parkőr mellénye, amikor kimentem,
neonra zöldült összerendezetten,
a parkban egy padon, most, mikor jövök,
nagykabátban ülnek szürke csöndrögök,
megfestem ezt is. Hátha nem lehet
festeni többé sárga perceket.
8 hozzászólás
Kedves Andrea!
"a parkban egy padon, most, mikor jövök,
nagykabátban ülnek szürke csöndrögök,"
Ezt a sort kiemelném szomorú versedből, mely végig egy mély lelki állapotban tartott engemet is.
szeretettel-ölel-panka
Köszönöm szépen, Panka.
Néha a reggelek és az esték között nincsenek nappalok…
(ki)feszített tükör amibe nap mint nap belenézünk, aztán "festünk perceket", szép elmélkedés.
Szeretettel
Emese
Mintha magamat látnám….hallanám. "Ugyanabba a cseppmederbe folytam". Nos, igen.
Szia. 🙂
…hogy mi az, ami ebben a versben tetszik nekem? A beleszőtt élet pillanata, a csodálatosan megalkotott, megfestett képek. A szinte szintelen szinek összhangja , ami kiabál. Kiabál egy érzésről, és nekem ettől izzik minden sora. Gratulálok!
Marietta
Kedves Andrea!
Nálad nem lehet pár másodpercet tölteni, mondanivalód marasztalja az embert. Elgondolkodom, ki lakik benned? – ott legbelül. Egyszer talán megtudom. Addig is írjál még sok hasonlót. Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Andrea!
Tedd fel (biztosan vannak még többen) a régebbi verseidet. Ez a mostani is remekmű. Nagyon tudom élvezni az egyik sorból a következőbe átsurranó mondataidat. De a mondatszerkesztésed, a rímek, a szótagszámaid – mind-mind hibátlanok és remekül megalkotottak. Nem beszélve a különlegesen gazdag szókincsedről, azokról az elfeledett – vagy talán általad talált – mások által nem használt szavakról…
Remek olvasmány volt, ezzel a gondolattal alszom ma el.
Szeretettel: Kata
Egyszer becsukott szemmel folyamatosan mondanom kellett,hogy látok-e valamit és mit. Csak úgy, minden kötöttség nélkül!
A végén azt mondta valaki: elképesztő!
Ez is elképesztően "csukott szemű" mondom-mondom- már egy kicsit félelmetes nekem.
Remek Andrea, gratula:ruca.