Azt ír ma mindenki amit ő csak akar
irhat jót is, vagy ha tetszik akkor rosszat,
oda úgy sem figyel már régen soha senki
lom itt már sok minden, és sok a kacat.
Ma már mindenkiböl lehet egy költő
már nem is kell neki néha írní tudnia,
nem is érdelel senkit, hogy mit költ ő
műveit úgy is magának kell eladnia.
Véget ért manapság a klassikus művészet
szetszerüen eldobtunk ma már mi mindent,
mert új idők betörtek a modern korunkra
hiányzik. az egyensuly. az élet is megbillent.
Zagyva sorokat írnak sokan össze-vissza
nak-nek rimeket sürün egymással kevernek,
ahhoz, hogy valamit csak le tudjanak írni
hozzászólásaikkal téged az égbe dicsérnek.
Aki a nevét írja fel először az üres lapra
művéböl sohasem lesz egy ismert költemény,
végül azt a mult mindig megmutatta, mint a
szekrény fiókban a sok megírt gyüjtemény.
A vers cimét és a sorok első vastag betüket egymásután olvassátok el...
11 hozzászólás
Tóni, vitatkoznék soraiddal, ha lehet. Művészek mindig voltak, vannak és lesznek. A stílusok ugyan koronként valóban változnak, úgy, mint minden más. Régen is voltak önjelölt „művészek”, meg mostanság is vannak, de ez vonatkozik egyéb művészeti ágakra is.
Az, hogy ki a művész, azt mindig a közönsége dönti el, sosem Ő maga. Hobby szinten mindenki próbálkozhat, nincs ezzel baj, hisz mindenki indult valahonnan. Aztán, hogy lesz-e belőle művész, az idővel kiderül.
Kedves Szusi!
Az egész versnek csak egy célja volt: Felébreszteni az embereket!
Charles McCabe azt írtza egyik idzetében:
"A tényeket akárhol megkapod, az a művészet, ha véleményed van." Igen, már az is művészet, ha saját véleményed van, de még nagyobb, ha azt úgy tudod kifejezni, hogy nem azt ne értse senki sem sértésnek. A művészet éltető elikszirje a vélemények különbsége, változatossága. Az aki nem képes elfogadni, az saját magát semmisiti meg, habár, a következő mondásban is van sok igazság:
Annak aki müvész akar lenni, sok jó tanácsot el kell engednie a füle mellet.
Az igazi művészet azonban, a kettöt megkülönböztettni egymástol.
Köszönöm a véleményedet, és
üdv Tóni
Kedves Tóni, nagyon ötletes!
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Én szeretem a változatosságot, és néha provokálok is, hogy nehogy elsülyedjnk az egyformaságban. Itt olyan sokan vannak akik szép, sőt gyönyörű verseket tudnak írni, de egy oldal attol lesz tarka, ha nem mindenki úgyanolyan szépen, és ugyanazt írja. Néha elbújni a sorban sokkal egyszerübb, mint hirtelen előállni egy álitással, ami nem a töbségé.
Már Goethe is leírta:
"Ha valaki azt mondja, hogy megcáfolt engem, elfelejti: csak szembeszegezett bizonyos véleményt az én véleményemmel; ettől ugyan el nem dőlt még semmi."
…fontos azonban, hogy beszélgessünk egymással…
üdv Tóni
Kedves Toni!
Azt tudnám csak leírni amit Szusi is leírt. Még annyit: Szerintem itt is van sok művész!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Én nem is álitottam az ellenkezőjét. Én a cimmel és az első betükkel csak azt írtam:
"Sajnos, az irodalom ma már nem művészet, mert hiányzanak a művészek". Ha azt írtam volna, a "hiányzanak" helyett, hogy "nincsennek", akkor igazatok lenne. Richard Wagner
így írta le a művészet jelentőségét:
"A művészet hivatása, hogy pótolja az életet, melyet nélkülözünk."
Ezért is mondom mindig az én verseimnek a művészethez semmi köze, mert azok amiket én írok, inkább helyzetjelntések Az megvan, a szegénység, az éhség, a hajléktalanság, ezeket nem hiányolja senki. De hogy segitsek ezeknek, s azegényeknek, az éhezőknek a számát, egy kis megértéssel csökkenteni, talán érnek valamit az én verseim is. Akik pedig tudnak írjanak művészi verseket, még többeket.
Mert talán addig ameddig álmodozunk, az éhséget sem érezzük.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon érdekes és ötletes az írásod. Azonban azzal én is vitába szállnék Veled, hogy véget ért ma a klasszikus művészet. Nem ért véget. Biztosan Te is olvashatod, hányan vannak itt is, akik igen is, az igazi, klasszikus formákat művelik, s kiemelkednek azok közül, akik lazán, az előírásokat semmibe véve
hanyagul, hibás írásaikkal akarnak feltűnni, s akik mégis magukat művésznek kiáltják ki.
Majd az idő igen is eldönti, hogy kinek a munkája marad meg az utókor számára, akiknek a műveit majd a következő nemzedék is értéknek, művészetnek tartja majd.
Jó témát választottál, Toni, gratulálok hozzá, s még akkor is jó, ha bizonyos tekintetben más nézetet vallok.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Én sohasem azon voltam, hogy a véleményemet rákényszeritsem valakire, sőt mindig azt mondom: Két embernél, akinek mindenben ugyanaz a véleménye, praktikussan az egyik felesleges. No de ez is csak egy provokáló megjegyzés tőlem, amivel sokszor csak egy társalgást akarok meginditani. A vita, az ez élet sója, A tanitó is amikpr Pistikének mondta, mondja el a sónak minden jelentőségét egy mondatban, akkor csak annyit mondott:
"A só, az mindent elront amiböl hiányzik."
Így van a vita is két ember között. A hiányzása halálos a kapcsolatra. Csak egy nagyon fontossat meg kell jegyenünk:
"A vita – a tudás cseréje. A vitatkozás – a tudatlanságé."
Egy kicsi, de egy hatalmas jelentősséggel biró különbség.
… és ez a legnehezebb, megtaanulni a kettő közötti különbséget…
üdv Tóni
Kedves Tóni,
élveztem ezt a rövidke vitát, annyit tennék hozzá, hogy számomra nem a vita a legfontosabb, ami a mai világban gyűlölködéseket szül többnyire, hanem a beszélgetés. Lehet, ezt nagy betűvel kéne írni… A versedről meg azt mondanám a tartalmat nem érintve, hogy nagyon ügyesen hoztad össze a sorok elejét.
Az való igaz, hogy születnek manapság is fércművek. Hogy ki fogja eldönteni, mi az, és mi nem, ki tudja ma még…? Sok műre fintorognak, ami az átlagnak tetszik, sok irigy leszólja a másét, előfordul mindenféle. Kinek a pap, kinek a papné. Talán az utókor… de az sem teljesen biztos…
Te csak írjál nyugodtan…
Kedves Tóni!
Érdemes elgondolkozni a kérdésen: kit tekintünk művésznek?
Azt aki mindig divatosan, korszerűen ír népszerű témákról, vagy inkább azt, aki megalkuvás nélkül, szenvedélyesen ír a saját stílusában?
Mert mind két típus lehet egyformán tehetséges, csak az egyiket méltón elismerik, a másikat nem.
Most azokat hagyjuk, akik művésznek tartják magukat, mert életükben firkáltak valami jelentéktelen dolgot.
A társadalmi érdeklődéssel és értékítélettel van a baj, az irodalom, főleg a költészet eléggé peremre szorult, csak egy nagyon kis réteg olvassa és érti a verseket.
Most is vannak hatalmas művészek, csak a legtöbbjük mellett elmegyünk, mert tényleg sokszor a fióknak írnak.
De szerintem az értékes alkotásokat, ha csak kevesen is, mindig számon fogják tartani.
Ötletes a versed.
Üdv.:Tamás
Kedves Tóni!
Érdemes elgondolkozni a kérdésen: kit tekintünk művésznek?
Azt aki mindig divatosan, korszerűen ír népszerű témákról, vagy inkább azt, aki megalkuvás nélkül, szenvedélyesen ír a saját stílusában?
Mert mind két típus lehet egyformán tehetséges, csak az egyiket méltón elismerik, a másikat nem.
Most azokat hagyjuk, akik művésznek tartják magukat, mert életükben firkáltak valami jelentéktelen dolgot.
A társadalmi érdeklődéssel és értékítélettel van a baj, az irodalom, főleg a költészet eléggé peremre szorult, csak egy nagyon kis réteg olvassa és érti a verseket.
Most is vannak hatalmas művészek, csak a legtöbbjük mellett elmegyünk, mert tényleg sokszor a fióknak írnak.
De szerintem az értékes alkotásokat, ha csak kevesen is, mindig számon fogják tartani.
Ötletes a versed.
Üdv.:Tamás