A csend hangja simít,
hol van a tavalyi hó,
fázón lüktet
zsebemben egy eszme
kóborolni, futni volna jó.
Reszkető árnyék, a falon,
fénybe hajlik lába,
eresz alatt fecskefészek,
néma a zaj, mi várja.
Lelket táncol magába
az életet éltető vágy,
hangtalan bújik kabátba,
gondolata már messze jár.