Hiába van most egy kicsit rossz idő,
a Balaton nekem mégis mesél.
Meghallgatására van most idő,
lelkemnek a régmúltról regél.
Balaton szláv szó, azt jelenti magyarul: mocsaras.
Lelki szemeim előtt látom a régi mocsarakat.
Ezekből mára csak a Nagyberek maradt.
Délnyugaton a kis-Balaton rejt ritka állatokat
lápvilágán szűrve a rajta átfolyó vízfolyásokat.
Közelében Keszthely szép, hangulatos városa, az a tudat,
hogy e város a művelődéshez mutat sokrétű utat.
Mellette Hévíz, amely rejt áldásosan bő vizű gyógytavat.
A rég volt Pannón Tengerből emelkedtek ki a szigetek.
Ezek ma Szentgyörgyhegy, Haláp, Gulács, Badacsony. Vulkánhegyek.
S ha gondolatban e régmúlt tájon lassan tovább megyek,
ott van a történelmi kincseinket őrző Tihany és Füred.
Tihany csendes Apátsága őrzi nyelvemlékünket,
Balatonfüred meg kicsit színháztörténelmünket.
Siófok Kálmán Imre zeneszerző szülőhelye.
Andalító dallamaival egy világ van ,,tele".!
Tovább menve e csodálatos déli-parti tájon
a nagyon szép Balatonföldvár van a láthatáron,
majd követi ezt Balatonszárszó és tovább Szemes
és Fonyód után jön utunk vége: Balatonfenyves!
2 hozzászólás
Szerintem nem kellene versszakokra bontani ezt az írást. Szép prózavers lehetne, a nagy szeretettel bemutatott Balaton.
Üdvözöllek: oroszlán
Balaton szeretetét mutatod be a versedben. Én is szerelmese vagyok a Balatonnak. Szüleim is a tó melletti helységben éltek, gyermekeim egész nyarakon lubickolhattak a Balaton vizében. Egyetértek azonban előttem szólóval, hogy a forma miatt sokkal jobb lenne, ha egyszerűen prózaversbe szednéd. Így ugyanis a küllem kicsit lerombol belőle. Úgy pedig a jó rímjeid ékesítenék a prózát!
Szeretettel: Kata