Fázik a lelkem,
vacog a belsőm,
vad homály nevet,
közel a temető.
Fárad a testem,
fogy a levegő,
szűkös a létem,
közel a temető.
Halál az élet,
közel a temető,
senki nem győzhet,
hívlak Teremtő.
Siralom
Szerző: Ötvös Németh Edit
Szerző: Ötvös Németh Edit
2 hozzászólás
Szia, Drága Edit!
"senki nem győzhet,"
Mikor már tudjuk, annyi az egész, hogy néha megfeledkezünk róla.
Nekem egyre gyakrabban eszembe jut.
Igen, nagyon jól kifejezi a versed ezeket az érzéseket.
Szeretettel ölellek:
ildikó
Ildikó!
ezek nem jó gondolatok..de sajnos léteznek.
szeretettel:Edit