Ma is sírnak az angyalok velünk,
Hisz elment tőlünk; kit nagyon szerettünk.
Némán könnyeznek az elsárgult levelek,
Hangtalan ejtem ki drága nevedet.
Könnyeznek a felhők, fúj a szél
Tudatja velünk, hogy nagy útra kélsz.
Tested még itt van, lelked is talán,
Számodra megváltás volt már a halál.
De önző vagyok és féltelek!
Nem tudom mi lesz, ha nem fogom a kezed!
Törékeny tested takarja szemfödél,
Burokként vesz körbe a koporsó fedél.
Szívem sajog, fáj; utánad kiált!
Ne menj még kérlek! Szükségem van rád!
Nem vehet csak úgy el, tőlem a rút halál!
Hisz te érted éltem, Nem maradok tovább!
Sírnak az angyalok, én is sírok velük
Tudom hogy menned kell, lelked már velük.
Megjelent az égen egy láthatatlan sugár
Érzem hogy nem félsz, mosolyogsz már!
Egy napon várni fogsz, s újra velem leszel.
Te leszel majd az; ki engem felemel.
Már nem sírok; látod? Elengedlek hát!
Mert tudom hogy ott fent, egy szebb világ vár!
Sok-sok szeretettel gondolok most rád
Ha sírnak az angyalok, tudom, hogy vársz.
Mikor kisüt a nap, látom hogy mosolyodsz
Reggeli szellővel, könnyemet szárítod.
Visszaadom tested, pihenj kedves hát
Álmodd azt csendben, hogy szép volt ez a világ!
Érzem hogy itt vagy, még most is velem,
Bennem élsz tovább, míg dobog a szívem.
6 hozzászólás
Szia Kedves!
Ne félj, nem lesz baja. Nagyon megfogtak a soraid, igazi érzelem árad belőlük, valódi sajnálattal olvastam.
Réka
Megható, megindító sorok…
Szeretettel:
A.Adrienn
Kedves Anikó!
Embei érzések pur. Nem teletömve művésziessen kiválogatott szép szavakkal, hanem úgy ahogy egy egyszerű ember átéli, elöször durván, kétségbeesetten, majd megnyugodva és utánna megértően. Mert ahogy Müller Péter is leírta:
"A szeretet nem múlhat el – megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad."
És csak akkor lesz életünk elviselheő. amikr ezt megértjük.
üdv Tóni
Emberi félelmek, emberi gondolatok a félelemről-és a reménységről is!
ruca
Gyönyörű a vers!!Bár nem ismerlek, de azt már most tudom, hogy nagy köztetek a szeretet!!Emlékszem a nagyanyám mindíg azt mondta amikor meghalt a papa ,,Jobb a papának így,,
Akkor nem értettem és mérges voltam, hogy itt hagyott minket!!Már értem…..
Üdv: Csenge
Gyönyörű a versed.Átéreztem…És sírnak az angyalok
Szeretettel:Kriszti