Kórházban vagy hónapokra,
Ágyhoz kötve, botladozva,
Fejlődésed hogyan becéz?
Te is tudod, légy hát merész.
Úgy vagyunk itt körülötted,
Ápolunk, mint újszülöttet.
Fogd a kezem, szorítsd bátran,
Ha gyenge is lássam, lássam,
Ne engedd el, fogd erősen,
Érintésed, érintésem.
Itt a pohár, vedd kezedbe,
Emeld szádhoz, kortyolj bele,
Ha leesik, megbocsátom,
Ne bánkódj a sok szilánkon.
Emeld lábad, lépjél egyet,
Körbejárjuk Budapestet,
Ne sajnáld még, most ha nem megy,
Igazítsd meg toaletted.
Emeld vállad, fel az égig,
Leesik is, úgy intézi,
Emeld újra, fel az égbe,
Kisjézuska tenyerébe.
Mondj egy verset, félhangosan,
Ha elfáradsz, mondd magadban,
Olvass könyvet, varázsmesét,
Gyógyulásod varázsszerét.
Hogyha megjössz, nyár virágzik,
Kiskerted is kivirágzik,
Stroke után jön újabb élet,
Felejtsd el e kicsinységet.
3 hozzászólás
A betegségből van felépülés! Hinni kell benne! Ez a vers is az ebbe vetett hitet tükrözi!
Szia Gergely! 🙂
Hihetetlen ereje van a versednek, saját lelkemben érzem a hatását, mert én is újra járni tanulok, igaz, más okból.
Csak annyit tudok szólni, hogy köszönöm. Nemcsak a magam nevében, hanem mindenkiében, aki hasonló útra, vagy újrakezdésre kényszerült.
Egészen biztos, hogy üzeneted eljut oda is, ahova valójában szántad. 🙂
Mielőbbi gyógyulást kívánok neki! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm soraid, örülök, hogy egy kicsit tudtam segíteni, neked és talán többeknek is.
Örülök hogy írtál, remélem te is gyógyulást már.
Gergő