Hagyj, gyermekem, hagyd folytatni utam
A hideg est már közeleg,
A napnak nemsokára vége,
S én majd csak ott lenn pihenek.
Dalaid mért dalolni nékem ?
E hangokat nem értem én. —
Miről beszéltél, szerelemről ?
E szót én rég elfeledém.
Emlékezvén régmúlt időkre,
Azt hiszem, édes szó lehet;
De most folytatnom kell az utat,
Mely mindenkit haza vezet.
Az én utam már lefelé tart,
Fáradt lábam alig viszen.
A régi tüz kiégett immár,
Óránként inkább érezem.
Szendrey Júlia
Der Abend
Lass mich mein Kind, lass mich meinen Weg gehen
der kalte Abend kommt schon jetzt,
der Tag geht also bald zu Ende,
nur dort unten, finde die Ruhe selbst.
Warum singst du deine Lider mir?
Die Töne kann ich nicht verstehen.
Wovon hast du geredet, von der Liebe?
Das Wort habe schon lang vergessen.
Erinnert an vergangene Zeiten,
denk, das kann ein süsses Wort sein;
Aber jetzt muss ich diesen Weg gehen,
der führt jeden zu seinem Heim.
Mein Weg führt jetzt weiter nach unten,
die Beine können mich kaum tragen.
Das alte Feuer ist erloschen,
spüre Stündlich an beide Waden.
Fordította Mucsi Antal
15 hozzászólás
Szia Tóni! 🙂
Rendszeresen olvaslak. Örömmel tölt el, hogy olyan verseket is fordítasz, amiket hazánk gyermekei nem, vagy csak alig ismernek. Nekem épp szerencsém van, mert egyéb kötődés miatt felkutattam Júlia verseit, de ahogy te megmutatod az érzéseit más nyelven, az szerintem példa értékű.
Petőfi stílusa köszön vissza Júlia soraiból, hiszen ha valaki mélyre megy a szeretett egyén költészetében, az a saját gondolatait is az övéhez formálja.
Júlia már nem köszönheti meg neked, bár szerintem szívesen tenné, ha módjában állna.
Helyette is szóltam itt. Folytasd, akkora örömmel és odaadással, mint eddig is tetted! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Tudod, ismersz, én évtizedekig mindig azt kérdeztem a sorstól: Miért én? De most, amióta nyugdíjas vagyok, megkaptam a választ. A sors először rákényszerített egy másik nyelv megtanulására, nyugdíjazásom után az első vers megírása után a magyar helyesírás megtanulására, majd a fordításra, németről magyarra, és egy pár év múlva magyarról németre is, Talán ezért kellet nekem eljönnöm otthonról, nem tudom, csak azt, ha igen, akkor megérte, mert örömöt tudok adni az olvasóknak, és mit ahogy írtad, neked is, és ennek az utóbbinak, különösen örülök…üdv Tóni…
Tóni, annak is örülj, hogy a magyar helyesírás terén is rengeteget fejlődtél. Ritkán tudok szólni, de amiket elmondtam előző hozzászólásomban és most, azzal mindenképpen erősíteni szeretnélek, hiszen megérdemled.
Örülök, hogy rátaláltál a költészetben arra az útra, ahol kiteljesítheted önmagad, illetve olyan élményeket nyújthatsz másoknak fordításiddal, amelyet nem kaphatnak meg más formában.
Tevékenységed figyelemmel kísérve azt mondhatom, hogy szerintem a magyarról fordításaid képezik erősséged.
Örülök, hogy megtaláltad ezt a vonalat, annak is, hogy általad olyan művek is olvashatóak lesznek külhonban, amit a magyar irodalom is csak hellyel-közzel említ.
Nem tudok véleményt mondani magáról a műfordításról, de feltételezem azt, hogy minden érzést átadsz, ami a költeményekben van.
További sikereket kívánok neked ezen az úton! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin;
lehet észrevetted már, hogy én inkább érzéssel, mint ésszel fordítok, sajnos ezért az FB is majdnem mindennap kapok egy ajánlatot arra, hogy ha ezt és ezt így írnám akkor az magyarosabb lenne. Én a német verseket nem akarom átmagyarosítani, ami soknál mar azzal kezdődik, hogy egy más címet ad a versnek, mint az eredeti vers címe. Verstant úgy sem tanultam, nem is tudok, ezért a fordításaimnál, a szótagszám is néha egy kis vesztes, a megértés javára. Számomra egy fordítás tökéletes megértése fontosabb, mint a szótagszám betartása. Már eddig több hozzászólást is kaptam, hogy az én fordításaim, többször is egészen mást fejeznek ki, mint az eddig olvasott magyarra fordított német versek.
Köszönöm a soraidat és üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Derék és hasznos dolog, hogy Szendrey Júliát fordítasz, fogadd érte elismerésem!
Júlia nem jelezte a versei alatt, hogy mely évben írta azokat?
Gondolom, már jóval Petőfi eltűnése, esetleg újabb férjhezmenetele után?
Üdv: Dávid
Kedves Dávid,
de igen, csak énszerintem, az évszámok, azok csak a történészeknek fontos, a ólvasónak a tartalom jobban, Igaz egy csak egy szubjektív gondolat, mint az iskolában, az a sok történelmi dátum amit meg kell tanulniuk kívülről, aminek soha többé az életben nincs semmi praktikus haszna, de a mindennapi életfontosságú dolgokról halvány fogalmuk sincs.
Köszönöm és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Csak azért érdekelt volna, mert ha ilyen szomorú verseket a Petőfivel való együttélése alatt írt volna, az bizony meghazudtolná koszorús költőnk rajongó szerelmes verseit. Úgy tudom, hogy Júlia a második házassága során nem volt boldog, de korábban a már országos hírű költőnek nem tudott vagy nem mert nemet mondani. Igaz, Petőfi sem lehetett egy könnyű ember, ő igazából az irodalomért lobogott, és gyanította, hogy gyorsan el lesz dobva majd az az özvegyi fátyol…
Köszönöm szíves válaszod, de a kíváncsiságom marad: mikor is írta?
Üdv: Dávid
🙂
Júlia ezt a verset 1868-ban írta, elvileg ez volt az utolsó költeménye 39 évesen, amikor súlyos betegség következtében meghalt. Abban az évben publikálták is egy irodalmi folyóiratban.
Sok mindent meg lehet tudni Szendrey Júliáról, mert feldolgozták a naplóját, nagyon érdekes olvasmány, igazi irodalmi csemegének is nevezhetem.
Mellékelem a linkjét, szerintem érdemes foglalkozni vele! 🙂
Elég terjedelmes olvasmány, de jól követhető, könnyen ki lehet emelni belőle egy-egy részletet is.
Aki viszont csak belelapoz, egyre többet szeretne tudni, mivel Petőfi Sándort jól ismerjük irodalom, az adott kort pedig történelmi tanulmányainkból.
http://mek.oszk.hu/07000/07091/html/
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm a felvilágosítást és a linket Szendrey Júliához.
Szeretettel: Dávid
Köszönöm Toni a fordítást. Szép a vers.
szeretettel-panka
Köszönöm Panka,
áttértem a németről – magyarra fordításról, a magyaról – németre olyan versekre amelyeket még senki, vagy csak nagyon kevesek fordítottak eddig németre.
üdv Tóni
Tóni, én nagyon örülök, hogy Szendrey Júlia műveivel foglalkozol, hiszen ő háttérbe került Petőfi munkássága mellett. Magam is rácsodálkoztam a műveire, Andersen-fordításaira, meg az egész életére, életfelfogására is.
Picit visszakanyarodok az évszámokhoz is.
Valóban sok olyan van köztük, amit nem tudnak megjegyezni a diákok, de abban egészen biztos vagyok(tapasztalat), hogy a reformkor rögzül bennük tanulmányaik és egyéb megmozdulások során. Azt gondolom, hogy ez az a korszak, amire valóban büszkék lehetünk, hiszen minden téren kiválóságok és újítások születtek.
Várom a következő fordítást, mert engem nagyon meghatott, hogy Júlia utolsó versét ismertetted meg német nyelven.
Ha valaki ismeri a történelmi hátteret, annak többet ad. Ezért érdeklődött Dávid is.
Amit mellékeltem, azt neked is ajánlom, mert benne van Petőfi Júliájának az egész lelke. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Tóni!
Bevallom, nem ismertem Szendrey Júlia verseit. Köszönetem a tiéd (és Kankaliné), most az időmet az ő költészete és az élete tölti ki.
Szeretettel:
Ylen
Szendrey Júlia első versére a Pátyi Könyvtár irodalmi klubján keresztül jutottam ugyan úgy mint Czóbel MInka. Kaffka Margit, Kollosy Elvira mint Karay Ilonához is. Egyik otthonlétemnél rábukkantam Herman Ottoné Imádkozni című versére, és az ő verseit keresve kerültem Pátyra, mivel egyik ismerősömnél voltam Biatorbágyon. A linket ismerem, csak sajnos egy másikat, amelyben Szendrey Juliának sok verse is benne volt, tegnapelőtt levették a netről. A veseinek a címeit még sikerült lementenem öt verssel együtt, de mert késő volt, gondoltam másnap folytatom tovább, de az oldal eltűnt, mint a kámfor. Most mehet a keresés tovább, mert az hetvenvalahány verse közül, eddig olyan tíz van meg. Örülök, hogy olvasol és
üdv Tóni
Kedves Ylen
Én sem ismertem, megmondva őszintén, nem hallottam róla sohasem, és azt sem tudtam, hogy Petőfi Sándor felesége volt. nagyon megtetszettek a versei, eddig tízet át is fordítottam, a többit még keresem.
Köszönöm, hogy tetszik és üdv Tóni