Szeretlek nagyon, oh Rád vágyom,
Hozzád bújok a fázós alkonyon.
mondd miért vagy oly távol,
a sors miért engem vádol,
hol van az, ki meggátol
A haladásban, s bűnökkel vádol?
Hadd haladjak én is,
Végre ismét egy lépés,
utána a kérdés, hogyan tovább.
Ismét fura helyzeteken át
Visz az út, néha meg-megáll.
Fognám a kezed, csókolnám szemed,
Átölelném tested, s simogatnád
kezemet s derekam,
éppúgy mint múltkorában
állnánk a nap ragyogásában
kettecskén, szép párban
Ugye eljössz még, ugye élünk még
a jobb jelenben és biztonságosabb jövőben,
mit annyira szeretnék,
mert látlak még s várlak még,
ölelj át, mert az úgy lesz szép.
2 hozzászólás
WOW.Tényleg szép ez az alkotásod.Szívből kívánok,hogy találjon meg életedben ,mindaz a szép és kellemes amire szükséged van és boldoggá tesz.Kívánok,:Jó életerőt ,igaz lelki társakat,igaz szeretet,hogy meg sok szép alkotásod születhessen,igaz érzésekről,élményekről,őszinte szavakról,jelenlegi,napjaink,és eljövendő olvasóink szamara is,de tényleg.**Sincerelly&Blessings deeply**Muchas gracias para esta poema muy bello**Szeretettel:SANKASZKA-Kiss Alex Alejandro Sandor**
Kedves Sankaszka!
Köszönöm szépen a véleményezésed és hozzászólásodat. Mint mindenben, az életben, úgy a verseimben is igyekszem minőséget alkotni, létrehozni, megteremteni.
Köszönettel és üdvözlettel:
Aphrodite