Szerelem sirató
Szerelmed elhullott szirmain
lépkedek
Az erdő közepén gyűjtöm össze
mindet
Nézegetem a selymes, puha
szirmokat
Mindegyik más, szép emléket
tartogat
Némán ülök a bokrok között
A hatalmas fák alatt
Kezed érintésének emléke
Lágyan símogat.
Nézem a szirmokban Szerelmünk
filmjét
Behunyt szemem mögött idézem
szemeid fényét
Hatalmas bennem most
A keserűség és a fájdalom
A dühös vád, mely ott remeg
az ajkadon
Elhagyja most torkodat
Rengeteg fájdalom
Elfojtott düh és
Ezernyi rágalom.
Állok Előtted megrendülve némán
És csak azt tudom dadogva mondani
Szeretlek Drágám.
19 hozzászólás
Kedves Zsolt!
Mély fájdalmat érzek versedben, az elhullott szirmok jól jelképezik az elmúlt szerelmet.
Kedves Rozália!
Minden művemet végigkísére a mély fájdalom…
Talán azért is, mert annyira a fellegekben járok, s olyan utópisztikus szerelmet képzelek, amilyen nem valósítható meg itt a Földön!
Köszönöm,hogy olvastál!
Üdv,
Zsolt
Drága Zsolt!
Most sikerült könnyet varázsolnod a szemembe.A szerelem, valóban olyan mint egy gyöngéd kis szirom.Levállik a lélekröl az érzelem, és akkor már csak vádak maradnak, és emlékek.Szívszorítoan szép a versed!
Szeretettel ölellek:Barátnéd
Drága Kriszti!
Nagyon szépen köszönöm!
Sok időm sajnos nincsen mostanában, de amikor tudok jövök, s véleményezlek én is!
Ma is éjjel dolgozom, úgyhogy majd inkább akkor jövök vissza. .)
Puszi:
Zsolt
Szia Zsolt!
Nekem is tetszik a versed. Szépek a természeti képek, lággyá teszik a műved!
üdv.: Dorina
Kedves Doreen!
Köszönöm szépen!
Megtiszteletetésnek veszem, ha olvasol!
Üdv,
Zsolt
Ne butáskodj:)
Nem butáskodom!!!! :)))
Tényleg köszi!
Nagyon szívesen. Öröm olvasni Téged!
Nagyon szép vers! Ám engem igazán az 5. és a 6. versszak fogott meg. Nem a nyilvánvalóan negatív szavak miatt, hanem mert jól mutatja: a szerelemben bizony egymással szemben állnak az emberek.
Kedves Davey!
Köszönöm szépen!
Bizony, soxor azt hisszük egy szerelemben, hogy egymás mellett állunk, aztán valami eltörik, s a legnagyobb ellenségei leszünk egymásnak…
Hát nekem meg a vége volt a katarzis. amikor előtte leírod, hogy ilyennek meg olyannak elmond, szid, és kiderül, hogy Te még mindig szereted. akarom mondani a líria én. szép.
Kedves Liz Reed!
Mindenkinek máshol, másban éli meg a katarzist.
Ami nekem könnyű feladat, illetve semmiség, lehet Neked az a Sorproblémád, s lehet ez fordítva is.
Sajnos a fent leírtakat átéltem, így nekem az egész unblock egy nagy katarzis volt.
Köszönöma figyelmedet!
Üdv,
Zsolt
Nem is tudok megszólalni…..ez egyszerűen gyönyörű! Nagyon szépen írtad meg! Erősen érződik, hogy szereted/szeretted a hölgyet! Sajnos viszont alakulhat így egy szerelem……
Az utolsó szakasz tetszik nekem a legjobban:D!
Üdv.:lkata:)
Kedves Kata!
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat, s a rámfordított idődet!
A kritikát pedig szintúgy!
Szeretettel Üdvözöl,
Zsolt
Szia! Én egyfajta megalázkodást érzek a versben: te azután is ki tudod mondani, hogy szereted, miután ő elmond mindennek… Bár az érzés, az érzés… Szép a versed, tetszik! Üdv: Andika
Szia Andika!
Igen, az érzés, az érzés….
Köszi, hogy itt jártál!
Üdv,
Zsolt
Nagyon szép vers!Ennél többet nem tudok írni, de szerintem ezzel is mindent elmondtam!
Üdv,
Bogi
Köszönöm Kedves Bogi!:))