ha hozzád érek
ha megérint lázas gyönyörűségem
ha csókjaim vadul küzdenek
a száddal
ha harapsz ha haraplak
ha
szenvedélyes vággyal
tenyeremben tartlak
ha
forró ujjaimmal
öled dús moháját markolom
és
öled édes háromszögét
száz csókommal csókolom
szeretsz-e majd
ha rád borulok
lázas lüktetésedre várva
nagy csókokat csókolva
édes szádra
s viszonozod-e az akarásom
még titok vagy nekem
akiről csak álmodozom
akiért csak virrasztok
akit várok
mindig
várakozó álmatlan
éjszakámon
ne tétovázz ! ne késlekedj !
hisz oly rövid ez a tékozló élet
fogadj karjaidba
ölelj meg
térdre hullva
fohászkodom érted
3 hozzászólás
Szia István! 🙂
A szerelem kategóriába sorolt verseid kifejezetten szépek. Örömmel olvasom mindegyiket. Ez is egy gyöngyszem annak ellenére, hogy picit a formán igazítanék.
Bátor vers, tisztán kitárulkozó, önfeláldozó.
Köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ez lenne a szerelem?
Még csak nem is finom erotika.
Nem vagyok prűd, de finomítanék.
üdv: Grey
Köszönöm szavaitokat. Grey veled a finomításban egyetértek , köszönöm
István