Átszakítottam a szent vitrázst,
majd új hajtásokkal belehajoltam
a halk sóhajok közt
karjaimban hullámzó,
zöld szempár hajnalian izzó,
két szívtől vibráló tükrébe,
és a hófehér tájak lassan
négy éve vésett sorai
hirtelen lila törölközőbe burkolt,
arany kehelyként lebegtek
lecsupaszított, remegő testem felett,
s az illatukból itthagytak
egy szempillányit az ágyam szélén.
Szomjas vagyok!
Szerző: AmigoH
2 hozzászólás
Kicsit szétszórtnak ézem a tartalmát, ezért nem egészen érthető. De az is lehet, bennem van a hiba.
Kata
Igen, talán igaza van Katának, de ez benne a megkapó. Kicsit olyan, mint egy találós kérdés vagy egy keresztrejtvény. Tetszik, hogy gondolkozni kell a szavak értelmén.
fanofgd voltam