Táncol már a táltos,
dobban a láb,
sikoltva fel-felcsap
tűzből a láng.
Dobjának hangjára
nyílik a tér,
végtelen időnek
homálya kél.
Léteknek síkjából
erőket hív,
gyógyító szavára
mozdul a szív.
A ritmusa lassul,
halkul a dob,
éjszaka csendjébe
nyugalmat lop.
6 hozzászólás
Varázslatos, kedves Judit!
Üdv.Károly
Köszönöm Károly!
A táltos számomra mindig is a varázst jelentette…
Üdv, Judit
Kedves Judit!
A táltosok varázsa a tudásukban és a képességeikben van, amelyek nem minden halandó embernek adatik meg.
Amikor a táltospap a dobon, vagy a tülkön tárogat, azt mindég nagyon fontos üzenetközvetítés követi. Vagy az előző révülésből kapott üzenetet, vagy a tárogatás révülésre hívja össze (törzse) népét…
E versben a táltos létének egy pillanatát közelítetted meg.
Gratulálok. Keresd a kapcsolatot, írjál még hasonlókat.
Szeretettel, Futóinda.
Köszönöm Inda!
A táltosok világa és misztikuma mindig is vonzott.
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!Csupa ritmus és dinamika(mozgás)ez a versed!Olyan mint a szívverés.Nekem nagyon tetszik:)
A Táltos annyiszor üt egy perc alatt a dobra amennyiszer a szív dobban.Ennek a monoton hangnak van gyógyító ereje és a hitnek.
Szeretettel:Lizett
Kedves Lizett!
A táltos táncának ritmusát próbáltam visszaadni, amint tánc közben dobbant a lábával…
Köszönöm, Judit