Távol az emlék,
Mire nehéz szívvel emlékszem.
Eldobtak úgy,
Hogy még igazán szerettem.
Ezer hamis könny, mit ejtettek értem,
Mi volt ez, vagy, hogy?
Tényleg nem értem.
S most üresség lakozik bennem,
Hogy, hamis szívet keres,
Igaz lelkem.
Köszönöm, Neked!
Hiába értelem és érzelem,
Hazudtál, hiába szépítem.
Újat akartál,
S remélem most boldog vagy,
De bennem, szíved fájdalmat hagy.
Szerettél igazán valaha?
Ezt suttogjam éjjel párnámba?
S kérlek, írd nevem egy papírra,
Mert, ismét hitt valakinek,
Ez a szánni való ostoba.