Most itt a hegy lejtőjén
a szél is megbékül,
az ágak mélyen lógnak
's alattuk gyermek ül.
A kakukkfűben ülve
az illatos kéjben,
a kék legyek zümmögnek
villogva a fényben.
Mélyen hallgat az erdő
oly okos és sudár,
a barna lombok között
átsüt a napsugár.
Távolban kakukk nevet
's egy gondolat ér el,
arany szeme van, mint az
erdő királynőjének.
Fordította Mucsi Antal
Im Walde
Hier an der Bergeshalde
Verstummet ganz der Wind;
Die Zweige hängen nieder,
Darunter sitzt das Kind.
Sie sitzt in Thymiane,
Sie sitzt in lauter Duft;
Die blauen Fliegen summen
Und blitzen durch die Luft.
Es steht der Wald so schweigend,
Sie schaut so klug darein;
Um ihre braunen Locken
Hinfließt der Sonnenschein.
Der Kuckuck lacht von ferne,
Es geht mir durch den Sinn:
Sie hat die goldnen Augen
Der Waldeskönigin.
Theodor Storm: