The point of no return

You were a brand new flashing knife,
the day as you started your life,
you were a leader firm and wild,
you let it go to be a child.
Were always strong, you were the sun,
the beaming sparkling leading-one.

Keep rushing – we will follow you,
go: move, run, fly and carry through!

Set a giant rock in motion,
roll along from start position.
Alone you do this and the staff
will carry just the sculptor-stuff.
Keep rushing – we will follow you,
go: move, run, fly and carry through!

Keep rushing – we will follow you,
go: move, run, fly and carry through!

Experted fingers start to work,
admirer eyes watch, gaze and lurk.
Monumental statue-wonder:
any else would jelous-crumble.
Was perfect and was natural –
just now you expressed how you fell.

Keep rushing – we will follow you,
go: move, run, fly and carry through!

…

Strange day, couriosly enough…
a weird wakening came so rough…
A heart in pieces, dreams in mud;
you thought – but you are not a god.

You thought it’s fine – everything
was going right and well,
than you recognized being
an apoptotic cell.

Someone we needed to be hard,
to push the borning child forward,
to hold on, move on, carry on,
to drag more than a million.
Your heart in pieces, dreams in mud,
you thought – but you are not a god.

You thought it’s fine – everything
was going right and well,
than you recognized being
an apoptotic cell.

…

This is the point of no return,
nothing to do: you’re gonna burn,
worked so hard and now your hire:
sentenced to death, set on fire.
This is the point of no return,
the apoptotic cell will burn.
No choice, no time, it’s a fixed path –
set on fire sentenced to death.

———————————————————————————-
NYERSFORDÍTÁS (Néhol kicsit rímel, de nem ügyeltem rá különösebben.)
Nincs visszaút

Egy vadiúj villogó kés voltál,
mikor életednek nekiálltál,
vezető voltál, határozott és vad,
s feladtad, hogy gyermek maradj.
Erős mindig, te vagy a nap,
sugárzó, szikrázó, vezető-magad.

Gyerünk, törtess – követünk,
menj: mozdulj, szaladj, repülj és vidd keresztül!

Mozgásba hozod a sziklát,
kezdetektől te görgeted,
egyedül teszed mindezt
s a személyzet csak a szobrászcuccokat cipeli
Gyerünk, törtess – követünk,
menj: mozdulj, szaladj, repülj és vidd keresztül!

Gyerünk, törtess – követünk,
menj: mozdulj, szaladj, repülj és vidd keresztül!

Tapasztalt ujjak munkába fognak,
csodáló szemek figyelnek, lesnek, bámulnak.
Monumentális szobor-csoda:
minden más irigyen dől romba.
Tökéletes és természetes,
érzéseid most kifejezted.

Gyerünk, törtess – követünk,
menj: mozdulj, szaladj, repülj és vidd keresztül!

…

Furcsa nap, különös módon…
szokatlan ébredés jött durván…
Egy szív darabokban, álmok a sárban –
istennek hitted magad, de nem vagy az.

Azt hitted, minden rendben
és minden jól megy
aztán rájöttél, hogy
egy elhaló sejt vagy.

Akire szükség volt, hogy kemény legyen,
hogy a születendő gyermeket előretolja,
kitartson, mozduljon, folytasson,
többet cipeljen, mint egy millió.
Szíved darabokban, álmaid a sárban,
istennek hitted magad, de nem vagy az.

Azt hitted, minden rendben
és minden jól megy
aztán rájöttél, hogy
egy elhaló sejt vagy.

…

Ez az a pont, honnan nincs visszaút,
nincs mit tenni, égni fogsz.
Keményen dolgoztál, itt a béred:
halál az ítélet, tűzre veled.
Ez az a pont, honnan nincs visszaút,
az elhaló sejt égni fog.
Nincs választás, nincs idő, rögzítve ösvényed:
tűzre veled, halál az ítélet.