A Gáborkerti közös sírnál
Álljatok meg magyarok
Itt nyugszik a mi vérünkből
Tizenkét székely halott
Pihenésük legyen csendes.
Közös síron virág nyílik
Piros rózsák, orgonák
Add Uram, hogy pihenése
Legyen csendes minden hősnek
Akik védték életükkel a hazát
A lelkük még ma sem nyugszik
A föld is sír, és felkiált
A tizenkét székely hősért
Állj meg magyar, állj meg vándor
Mondj el értük egy imát.
Elfáradtál, állj meg vándor
Székely hősök pihennek itt
Tégy egy csokor orgonát
Nem tettek ők semmi rosszat
Hősök voltak, fegyvertelen katonák
5 hozzászólás
Kedves László!
Nagyon szép megemlékezést írtál a tizenkét székely hősről.
Bizony emlékeznünk kell minden értünk meghalt hősünkre és soha
nem szabad emléküket engedni ,hogy elfelejtsék.
Gratulálok balladai hangvételű kitűnő versedhez.
Nagyon szép! Azért figyelj, ne mindjunk, hanem mondjunk. Ez a vers megéri, hogy ne legyen semmi félreütés.:)
Kösz a megjegyésért, bizony megérdemlik a hiba nélküóli írást, sajnos saját hibámat nehezzebben veszem észre mint a másét.
"pihenésük
Legyen csendes minden hősnek."
Szerintem itt egyeztetni kellene hogy "pihenése" vagy úgy, hogy minden helyett "a hősöknek", de nem akarok itt a nyelvtannal macerálni. Nekem a sok ismételgetés annyira nem tetszik, de maga a téma igen, és az első rész igazán jóra sikeredett.
" Gáborkerti közös sírnál
Álljatok meg magyarok
Itt nyugszik a mi vérünkből
Tizenkét székely halott"
Sok jót,
ANna
Kedves László!
Valóban szép megemlékezés olyan székely-magyarokért, akik a hazáért áldozták életüket. Szépen megformált versed jó volt olvasni. Nem tudom, kinek szól az előző válaszod. Én is vettem észre benne nem is hibát, inkább néhány vessző-írásjel hiányt.
Üdvözlettel: Kata