Talán még egyszer meglátom
ifjú életem színhelyét,
sok emlékre visszavágyom
zarándokok útját járom,
ajkamról nem szól vádbeszéd.
Paraszt családban születtem
a szegénység volt mindenünk,
rendszerbe szorult életem
talpra állította testem,
idegen országba mentünk.
Gyarló, te együgyű ember
elhibáztad rég életed,
rabszolga lettél te egyszer
emberséged csalni nem mer.
kihalt az álom képleted.
Vagyok és élek mert lettem
arról, hogy élsz te nem tehetsz
gyalulatlan lett a testem
ostorszíjjá vált a nyelvem
ki voltál, többé nem lehetsz.
5 hozzászólás
Síkít a honvágy ebből a versből, kedves Tóni. Tudod, az ember vagy elfogadja a jelent, vagy örökké a múlton fog keseregni. Egy tisztaparti gyerek, mindig az marad lélekben aki volt, de mégsem lehet ugyan az, éppúgy nem, mint bárki más.
Át tudtam érezni a sajgó lelkedet.
pipacs
Kedves Toni!
Megható a versed. Pipacsnak teljesen igaza van!
Üdv: Gyömbér
Szia Tóni!
Azt gondolom, ez egy megrázó, de nagyon átgondolt, összeszedett írás. Meggyőző ereje van és persze az egész személyiséged, életutad benne van.
Nem mondom, hogy le kell zárni a múltat, hiszen a jövő bármit hozhat magával, de vigasztaljon a tudat, hogy lelked örökké a szülőföldedé marad, bárhová is vetett a sors!
Én is teljesen egyet értek Pipaccsal.
Üdv.:Tamás
Kedves Pipacs, Gyömbér és Tamás! 2
Letisztázom a dolgokat, és van amikor elfog a múlt, az otthon, és amikor már az emlékedben, az a meg utált sáros, locsokos utca is széppé változik, akkor elfog valamilyen különös érzés, keverve a honvágy, a fals tettek, a múltban elkövetett hibákkal, és akkor, ha nem is reálisan, de haza vágysz.
Kihasználva e pillanat érzéseit felkeltem, odaültem a géphez és ez a vers lett belőle. Ez is én vagyok. Míg munkaviszonyban voltam, el kellet tőlem hajtani minden érzési pillanat kimutatását, mert mint vezető állásban lévő személynek, az emberi érzései, mint gyenge, negatív tulajdonságnak van tekintve.
Köszönöm, hogy olvastatok, és írtatok is.
Üdv Tóni
Kedves Pipacs, Gyömbér és Tamás! 1
Én is egyetértek Pipacs leírt gondolataival. Az életemmel, a helyzetemmel megbékültem, a mindennapi tevékenységemben, még csak rá sem gondolok ezekre a dolgokra. Ez a ver azonban egy olyan pillanatot mutatott, árúlt el nektek, amelyről úgyszólván mindenki hallgat, mert úgy van vele, ezt nem kell tudnia senkinek sem. Ez az a pillanat, vagy néha fél óra is. Amikor este lefeküdtél, koromsötét van, csend, és átéled az elmúlt napot. Nálam minden este ugyanazzal kezdődik. Megkérdezem magamtól, megbántottam, vagy rossz voltam e valakihez, és ha igen, miért?
Folyt.