s tovább menni,
Lábam meg-megroggyan,
úgy érzem, már csak voltam.
A semmiből minden,
de most magaddal vidd el
s mit nem adhattam meg,
míg emlékek szakadnak fel,
lelkedben, mint fénytelen kincs,
úgy rejtőzzön a szó, hogy nincs !
A mindenből semmi
s könnytől némán nyelni,
mosolyt ragasztva a végtelenbe
bolyongni szédelegve
és a semmiből mindent,
mi csak téged hirdet,
a megkövült múltba szoborként emelem.
Esküm egy disz dobozba téve leteszem,
ez marad lelkem oltárán végleg,
dicsőül e zord, otromba létben.
2 hozzászólás
Én hiszek abban, sőt kimerem jelenteni tudom, hogy itt, amikor felfedezik verseidet, szeretni fogják. A magam nevében "csak" annyit, megint egy remek verset olvashattam Tőled!:-) Gratulálok !
Szeretettel:Selanne
Nagyon szépen köszönöm Selanne a kedves bíztatásod, a kedves szavaid !
Szeretettel:
Steve