Hála Neked felébredtem
Szomorú, unott álmomból
S újra úgy érzem:
Van miért élnem,
Van mit tennem,
az életemben
Melynek már se célja
Se vágya, álma
nem volt már
Csak egy szárnyatörött
madár
Mely azt várja már
hogy mikor ragadja el
végre, a
kegyetlen halál.
De van újra élet, kiált fel
Bennem egy hang
Mely Te vagy tán, s
minden jó így, hogy
Börtönömből Kiszabadítottál.
8 hozzászólás
Kedves Zsolti!
Ismét egy zseniális alkotás. És a legjobb, hogy én találtam rá először 🙂
Nagyon közel állank lelkemhez az írásaid, és így ez sem kivétel. Ismét elvarázsoltál!
Gratulálok: A.
Kedves Zsolt!
Nagyon szépen írsz a szerelem megtartó erejéről. Gratulálok: Colhicum
Köszönöm a kritikákat!
Nemsokára tán Neked is írok Colhicum, személyesen, de még érlelem magamban a dolgokat! 🙂
Kedves Angelface!
Neked különösen örülök, annak meg vgképp, hogy írásaim közel állnak hozzád!
Köszönöm a figyelmet!
Szeretettel,
Zsolt
Mindig van új élet, csak dobni kell a régit. Jó a versed, ismét azt kell mondanom, hogy tetszik.
Drága Barátom!
Hányszor de hányszor tör fel az emberben ez az érzés.Szorító, és kinzó magányosság.És a ,,sötétből” előlép ő , ki megtöri a szürke végtelent, kezünkbe adja a nap sugarát.
,,De van újra élet, kiált fel
Bennem egy hang
Mely Te vagy tán, s
minden jó így, hogy
Börtönömből Kiszabadítottál.” Nagyon szép!!!!!!!!!!!!!!!!!!Igen a magány, az börtön.Te tudod kinek a kezében van a kulcsa, őrizd, és szeresd!
Ölellek:Barátnéd
Nagyon jó! Végre egy kis pozitív élmény! 🙂 (bár látom, régebbi alkotás) Írjál sok ilyet, ebben is jó vagy! 🙂
Drága Barátom!
Mostanában kicsit keveset tudtam itt lenni:8Nagyon jó ez a versed, átérezhető.Ezt a versed akár az én életemből is meríthetted volna, de tudom, a sorsunk, nagyban hasonlít.Nagyon szép!
Ölellek:Barátnéd
Nekem is tetszett benne a pozitív hangvétel..Igaza van Andikának!
Gratulálok Zsolt!:)