Hajnalodik. A fény lassan bontakozik ki az éjszaka sötét burkából. Új nap születik. A kert csendjében még szunnyadnak a fák, a derengő lombsátrak mélyén pihegő lelkek álmukban mocorognak talán, de az egyre erősödő pirkadat színeivel, már elűzné a hajnali álmot.
Semmivé válnak az éjszaka félelmei. Egy madár kinyitja szemét, ráhunyorít a rózsaszínű világra: Ébredjetek csilingeli. Új napnak nézünk elébe! Korai szellő fontoskodó csivitelést, cseverészést kap szárnyára. Fütty röppen egy bokor aljából, melyre fuvolázva felel egy csacska hang.
A lusta látóhatár alján fénysugarakat szórva felizzik a Nap vörös korongja. Bearanyozza a világot, majd magabiztosan elmerül az ég kékjében.
Fű, fa, virág, házak körvonalazódnak élesen. Felébred és ezer színével köszönt a természet. Hangja szózatot kiált. Új reggel köszönt a világra!
3 hozzászólás
Szia!
Új reggel, méghozzá szavaid által egy csodálatosan kibontakozó reggel köszönt a világra.
Szeretettel: Rozália
Kedves Virágének!
Szép reggel, szép természeti képek, csodálatos vers.
Így szeretnék minden reggel ébredni, madárfüttyre, nyugodt napra.
Örülök, hogy olvashattam.
Már hiányoztak a szép verseid.
Üdv: József
Csodálatos sorok; olyan, mintha megelevenedne egy gyönyörű festmény… Ebben a rohanó, zajos világban nagyon jólestek a szavaid ma este! Nyugalmat varázsoltál a szívembe!
Szeretettel: barackvirág